A felmérésben megkérdezett 500 szülő bevallása szerint kisbabája egyéves koráig naponta másfél órával kevesebbet tudott aludt, mint születése előtt. Ez hetente egy egész éjszakányi, éves szinten pedig már 78 napnyi alvással kevesebbet jelent. A probléma érthetően az első gyermekes szülőket érinti leginkább.

A megkérdezettek negyede szerint a szülővé válás megviselte kapcsolatukat, párjukkal ugyanis rendszeresen vitáznak azon, melyiküknek jut kevesebb alvás a gyerek miatt. Úgy tűnik, ebben a kérdésben az anyák húzzák a rövidebbet: állításuk szerint ők gyakrabban kelnek fel a síró dedhez, ami az első hónapokban az éjszakai szoptatás mellett nem is nagyon lehet másként. Bevallásuk szerint az anyák sokkal érzékenyebbek is csemetéjük sírására: 42%-uk gyermekük éjszakai felsírására fél percen belül reagál, míg ez szerintük az apáknak öt vagy még több percbe is beletelik. Ugyanígy kevésbé képesek az anyák a gyereksírás ellenére tovább aludni: az arány mindössze 1 %, míg az apáknál ez 43 %.

A szülők ötöde szerint az első hónapban éjszakánként négyszer vagy még többször kellett felkelniük, és ez hosszú távon sem változott sokkal többet, mivel a babáknak egy éves korukra mindössze 38%-a aludta át az éjszakát, és 15%-ban még két éves korukig fel kellett hozzájuk éjszakánként kelni.

Bár a megkérdezettek szülővé válásuk után egyrészről felszabadítónak tartották azt a felismerést, hogy kevesebb alvással is beérik, mint korábban gondolták, az alváshiány mégis megviselte őket.

A mennyiségi változás mellett az alvás minőségére is negatívan hat a gyerekvállalás: a szülők több mint fele (57%-a) érezte azt, hogy kisbabája miatt felületesebben tudott csak aludni.