Ákos körül mindig történik valami, aminek ő maga olykor örül, olykor nem. A jelenleg országos turnén száguldó „zenész” a tőle megszokott szarkazmussal, humorral, de kellő komolysággal beszél politikáról, a hazai popzenéről, a magyar borról, sportról és az élhető élet titkairól.

 

Nézze meg az EgészségPláza termékeit!

- Világéletedben zenész szerettél volna lenni?

- Nem, tulajdonképpen soha nem akartam zenész lenni, és ez sikerült is!

- Mennyiben különbözött a Bonanza Banzai-os időszakban a turnékra történő felkészülés a maitól?

- Jelentősen. A Bonanza Banzai például olyan zenekar volt, amelyik gyakorlatilag soha nem próbált. Gondolom, valamilyen módon mindenki gyakorolt otthon, én például egy kazettára kijátszottam az alapokat, kiköltöztem a fürdőszobába egy magnóval, és úgy énekelgettem otthon. Összpróba általában a sportcsarnokok hangbeállásain volt, de több nem. Más műszaki lehetőségek álltak rendelkezésre, például nem volt még fülmonitor, így a színpadon időnként durva volt a hangerő.

- Hogyan készülsz a fizikailag és mentálisan a koncertekre, turnékra?

- Mentálisan totál kész vagyok, ezen, ha akarnék, akkor sem tudnék javítani. Eljárok bringázni, futni az erdőben, de ez az esetemben persze inkább vonszolódást jelent. Korábban sokat úsztam, még hasaztam is, bár ez sose látszott. Tíz-tizenöt éve elég volt egy hónappal a turné előtt elkezdeni belefogyni a színpadi gatyákba, ma ha fél évig diétázom és sportolok, az se elég!

- Mivel ösztönzöd a veled dolgozó zenészeket, hogy bírják a tempód?

- Mondják, hogy a gázsi a legnagyobb ösztönző erő, de hát gázsit nem is kapnak, mert kapzsi vagyok és pénzéhes, ezt biztos forrásból olvastam az interneten… Nagyon nem kell ösztökélni senkit, régóta együtt zenélünk, ráadásul még szeretjük is, amit csinálunk. Ismerjük egymás rigolyáit. Minden nagyobb előadás, turné előtt egy hónapig próbálunk, ez az, amiből soha nem engedek.

- Milyen sportokat űzöl és milyeneket kedvelsz?

- Kölyökként sok éven át vízipólóztam, később a Ganzban birkóztam, az egyetemen cselgáncsoztam. Jelenleg a fent említett kocasportolás mellett a színészválogatott tiszteletbeli tagja vagyok, elfoglaltságtól függően heti kétszer rúgom a bőrt Eperjes Károllyal, Nemcsák Karcsival, Rudolf Péterrel és a többiekkel. Nagyon gyenge focista vagyok, de megtűrnek maguk között, ezt ezúton is köszönöm. Fiúk, a keddi edzés után mindenki vendégem egy sörre…!
Marci fiam versenyszerűen focizik, a helyi csapat játékosa, övé az egyes számú mez, kapus, mint az anyai nagyapja volt. A jó focit nagyon szeretem nézni, korábban csak az Eb vagy a világbajnokság érdekelt, ma már Marcival kötelező együtt végigdrukkolni a Bajnokok Ligája meccseit is. A vízipóló nagy szerelem továbbra is, üvöltve és halálos stresszben szoktam drukkolni a magyar csapatnak.

- Hogyan véded ki az egy-egy turné alatt előforduló betegségeket?

- Van, hogy sehogy, ennek remek lenyomata az egyik legsikeresebb lemezem, az Andante-koncertalbum: 39 fokos lázzal énekeltem két nap alatt négy előadást a Kongresszusi Központban, 2003-ban. Hogy teljes legyen az öröm, ezt még koncertfilmként is megjelentettük, úgyhogy képben és hangban is figyelemmel követhető Ákos heroikus küzdelme az éltető levegőért.

- Volt már sérülésed koncert alatt?

- Lázasan, taknyosan többször is koncerteztem, nagyobb drámára nem nagyon emlékszem. Egyszer, még 1994-ben egy hosszú karra szerelt kamerával kupán vágtak koncert közben a BS-ben, két refrént végigtántorogtam, gondolkodtam, hogy elájuljak-e, de aztán talpon maradtam.

- Mennyire tartod az életmódodat egészségesnek?

- Vannak időszakok, amikor egészségesen élek, egyébként baromi hízékony vagyok és imádok este enni, úgyhogy Krúdy novellahőseivel tartok, akik szerint mázsa alatt nincs férfi.

- A bor hogyan került az életedbe?

- Ez hosszú sztori, ebben is Krúdy a hibás. Általában a jó – tehát élhető – élet érdekel, ebben a jó étel, a jó nő, a jó Isten és persze a jó bor is benne van. Nagyjából ennyi az egész.

- Mennyire szorul vissza a magyar bor a nemzetközi piacról? A magyar bor tudja tartani a lépést?

- A nemzetközi piacról gőzöm sincs, ha kiszorul, az biztosan nem a minőség miatt van. A „zseniális” magyar agrárpolitika, esetleg a protekcionista EU-tagországok is közrejátszhatnak az ilyen folyamatokban. Mindenesetre sok sovén külföldi boros embert térdeltettem már le magyar borokkal.

- Manapság mely fiatal magyar zenekarokat tartasz hallgathatónak?

- Szomorú hírem van, egyáltalán nem hallgatok popzenét, magyart se, így nem tudom. Ha nagy néha a magyar zenetévé vendége vagyok, mindig nézem az adást a sminkszobában, és kivétel nélkül mindig megdöbbent, hogy mennyi számomra ismeretlen formáció nyüzsög a hazai poppiacon. Bámulatos. Valamelyik éjszaka szörföztem a tévécsatornák között és láttam egy Neo koncertfelvételt, az például baromi jó volt. Csak nehogy bajuk legyen belőle, hogy én dicsérem őket.

- Mit gondolsz, meddig tudod megtartani azt az erőt, lendületet, amely az eddigi sikereid elérésében segített?

- Ezt az erőt nem én kontrollálom. Ráadásul lehet, hogy lendületesnek tűnök, de ez sincs mindig így. Majd a közönség szépen tudja, hogy meddig hajlandó meghallgatni. Amíg van bennem dal, én mindenképp dalolni fogok.

-Mi lesz Kovács Ákosból 10 év múlva? Rockzenész, borász, politikus…?

- Nem kell betojni, biztosan nem leszek politikus, kaptam már komoly felkérést, de teljesen más habitusú, autonóm lelki alkatú ember vagyok, nem menne nekem, meg nem is vonz. Inkább taszít. Persze jó lenne tenni ezért a szép hazáért valamit, mert nem a gazdasági csődhelyzet a legtragikusabb ma Magyarországon, hanem a lelki összeomlás. Borász se leszek, mert ahhoz rengeteget kell tanulni, és mostanra olyan az agyam, mint a kő. De borom lesz azért, lassan másfél évtizede van szőlőbirtokom a Balaton-felvidéken. Szívesen írnék filmzenét, nagyon szívesen rendeznék, de ennek a műfajnak is kezd leáldozni, úgyhogy fene tudja. Nagyjából 2009-ig látom, min szeretnék dolgozni, aztán biztosan nem is úgy lesz, és megtalál magának néhány más feladat.

- Sokak által dédelgetett álom, hogy a Bonanza Banzai újra összeáll. Van ennek valami realitása?

- Ez totál hülyeség. A zenekar tizenhárom éve nem létezik, Gábor azóta nem is zenél, nekem meg annyi a dolgom, hogy szétrepedek. Mielőtt beindulna az okos szóbeszéd, szeretném elmondani, hogy személyes viszonyunk kifejezetten baráti, Zsoltot nagyon tehetséges szerzőnek, producernek tartom, időnként a szólódolgaim kapcsán is összeakadtunk, Gáborral meg állandóan levelezünk, élő, normális, emberi a kapcsolatunk. Az ilyen nosztalgia-összeállásokból még az életben nem sült ki semmi vállalható, mindig a kassza miatt jönnek össze a tagok és megy a maszatolás. Nem akarok tizenéve megszűnt dolgok feltámasztásával foglalkozni, mert az aktuális feladataimat se győzöm. A Rolling Stones turnéjától is hányingerem van, pedig az sose szűnt meg.

Nézze meg az EgészségPláza termékeit! [0]