A nyugati ember számára a japánok viselkedése leginkább szégyellősségük és rendkívül udvarias viselkedésük miatt számít egzotikusnak, a japánok viszont a nyugatiak nyíltságát furcsállják. A Hokkaido Egyetem viselkedéskutatója, Masaki Yuki kisgyerekként furcsának is találta az amerikai sztárok mosolyát: a nagyra nyitott nevetős száj teljességgel idegen arckifejezés a japán kultúrában, ahol az alkalmazkodás, az alázatosság határozzák meg a viselkedési normákat. A japánok mások társaságában igyekeznek elrejteni érzelmeiket, ritkán nevetnek nyitott szájjal, és a kutató szerint önkéntelenül máshogy is értelmezik az érzelmeket: míg az amerikaiak a szájat, addig a japánok a szemet figyelik inkább mások arcán.

A kutató a két kultúra e különbségével akkor szembesült, amikor amerikai tudósokkal folytatott e-mailezés során először találkozott az általuk használt emotikonokkal. Az érzelmeket kifejező ikonok - pl. :) :( - a japán kutató számára első látásra nem is tűntek arcnak, japán megfelelőik ugyanis teljesen eltérőek: (^_^) (;_;). A japánok által használt emotikonok a szemekre helyezik a hangsúlyt, míg a nyugatiak a szájra - Yuki szerint a tipikus japán és amerikai mosolyt kifejezve.

A felismerés kíváncsivá tette a kutatót, és tanulmányozni kezdte a jelenséget. Kollégáival amerikai és japán diákokat kértek meg, hogy számítógép által generált emotikonokat értékeljenek aszerint, hogy azok mennyire tűnnek szomorúnak vagy boldognak. Az előzetes feltevések szerint a japán diákok a szemet, míg az amerikaiak a szájat vették inkább figyelembe, pl. az amerikaiak a szomorú szemű ikonokat boldogabbnak értékelték mint a japánok. Yuki és munkatársai ezután olyan, emberi arcokról készült, manipulált fotókat mutattak a résztvevőknek, melyeken a szemek és a száj különböző mértékben fejeztek ki boldog, szomorú vagy semleges kifejezést. Az eredmények ismét ugyanazt mutatták: a két kultúrkörbe tartozó diákok vagy a szemet vagy a szájat vették figyelembe a képek megítélésekor.

A kutatók magyarázata szerint mivel a japánok mások társaságában palástolják érzelmeiket, a semleges arckifejezés mögött rejlő valódi hangulatuk is nehezebben felismerhető. A szemek azonban nehezebben kontrollálhatóak, mint a száj, ezért Yuki szerint több támpontot adnak a másik érzelmi állapotáról - a japánok ezért hagyatkoznak inkább erre az érzelmek értelmezésekor.

Érdekesség, hogy mindkét nemzet tagjai egyaránt ítéltek meg képeket "boldog" szemekkel szomorúnak vagy semlegesnek. A kutatók szerint ez annak köszönhető, hogy bizonyos ráncok, melyek a nevetés során kifeszülnek a szem körül, a szomorú arckifejezésnél is hasonlóan működnek. A kutatók kimutatták, hogy a szem körüli kifejező ráncok kulcsfontosságú segítséget adnak embertársainknak érzelmeink megítéléséhez, és mivel a japánok inkább a szemre fókuszálnak, jobban is képesek felismerni mások valódi érzelmeit. A kutatás vezetője szerint ez hátrányokkal is járhat, hiszen kit tenne boldoggá, ha minden neki szánt hamis mosolyt képes lenne leleplezni. Főként az Egyesült Államokban, a kötelező mosolygás országában.