A 10 éves Williamnél a meningitis (agyhártyagyulladás) egy ritka formáját diagnosztizálták, és mivel a koponyájában gennygyülem alakult ki, életmentő műtétre volt szüksége. Bár az orvosok sem hittek abban, hogy a kisfiú túléli a műtétet, a beavatkozás szerencsére sikerült, hatására azonban William szinte minden képességét elvesztette, nem ismert fel dolgokat, és a több mint egy évig tartó felépülés során újra meg kellett tanulnia írni és olvasni.

Nem sokkal hazatérése után a szülők döbbenten tapasztalták, hogy fiuk nem a megszokott yorkshire-i tájszólásban beszél: William máshogy kezdte el kiejteni a magánhangzókat, beszéde egy arisztokrata tökéletes angolságára váltott át. A kisfiú azonban nem érzékeli a változást, és normálisnak hallja a családban azóta humorforrássá lett akcentust.

Elképzelhető, hogy a furcsa „mellékhatás” hátterében az áll, hogy a betegség William agyának beszédközpontját is érintette, és amikor a kisfiú újra beszélni tanult, más hatások érték, mint kisgyermekkorában. A hangszín vagy a hangmagasság változása viszonylag gyakran fordul elő fejsérülés vagy agyműtét miatt, de az, hogy valaki teljesen elveszítse a beszélt nyelvi akcentusát, valószínűleg példátlan.