A tanulmány vezető szerzője, Dr. Fasal Rauf Khan szerint a méz az egyik legősibb táplálék, melyet ősidők óta használnak sebgyógyításra is. Még Tutankhamon sírjában is találtak ehető mézet – a méz ugyanis sosem romlik meg. Ez a természetes édesítő napjainkban is egyre népszerűbb, ráadásul manapság már számos kutatási eredmény támasztja alá hatékonyságát egyéb, orvosi területeken is.

A 20. század elején a kutatók elkezdték vizsgálni a méz sebgyógyító tulajdonságait, de az antibiotikumok 40-es évekbeli elterjedése időlegesen kiszorította a gyakorlatból. A méz újrafelfedezése az antibiotikumokkal szemben ellenálló kórokozók elterjedésének, és a természetes gyógymódok iránti igény növekedésének köszönhető. A szakemberek szerint a méz sok jó tulajdonsága közül az egyik legfontosabb, hogy gátolja a baktériumok növekedését. A magas cukortartalom melletti alacsony folyadéktartalom, a savas környezetet létrehozó glükonsav és a hidrogénperoxid mind hozzájárulnak a mikrobaellenes hatáshoz.

A kutatási eredmények alapján a méz csökkentheti a cukorbetegek amputációinak számát is. Dr. Khan hozzátette, hogy a méz nemcsak a sebgyógyulás felgyorsítására, hanem elfertőződött sebek tisztítására és daganatok ellen is alkalmazható, különösen a laparoszkópos (minimálisan invazív) sebészetben. A mézet rendszeres időközönként kell alkalmazni, így 3-10 nap alatt képes fertőtleníteni a sebet.

A kutatók azt is hangsúlyozták, hogy semmiképpen sem szabad önállóan mézzel kezelni a sebet, mindig ki kell kérni a sebész tanácsát, és követni az utasításait.