Az emlőrák szűrésére, illetve a gyanús esetek (pl. az emlőben önvizsgálattal talált csomó) diagnosztizálására a mammográfia az egyik legalkalmasabb vizsgálati módszer, ám nem mindegy, hogy melyik radiológus értékeli a felvételt, fejtette ki Dr. Diana Miglioretti, az USA-beli Egészségügyi Csoport Kutatási Központjának munkatársa.

A lelet megbízhatósága különösen a diagnosztikus felvételek esetében lényeges. Ideális esetben a vizsgálat magas szenzitivitású (azaz pontosan tudja azonosítani a valóban rákos eseteket), és kevés a fals pozitív eset (vagyis a feleslegesen végzett biopszia), és természetesen nem függ a leletező orvos személyétől. A valóságban azonban nem ezt tapasztalták, tette hozzá Dr. Miglioretti.

A Journal of the National Cancer Institute-ban megjelent közlemény a kutatócsoport 123 radiológus leletező munkájának elemezését ismerteti. Az orvosok összesen mintegy 36 000 diagnosztikus felvételt értékeltek, melyeket különböző emlőproblémával érkező nőknek készítettek 1996 és 2003 között 72 amerikai egészségügyi intézményben.

A különböző radiológusok eltérő szenzitivitással értékeltek (27 és 100% között), és a fals pozitív leletek gyakorisága is nagy szórást mutatott (0-16%). Ezek a különbségek csak részben tulajdoníthatók a betegek jellemzőinek, illetve a radiológusok tapasztaltságának. A legjobb leletezők a klinikai központok orvosai, vagy akik idejük legalább 20%-át az emlő képalkotó vizsgálatainak szentelik. Sajnos azonban (az európai gyakorlattal ellentétben) az Államokban a legtöbb leletet általános radiológusok adják ki, akik munkájának csak kis részét teszi ki a mammográfiák értékelése. Dr. Miglioretti szerint érdemes lenne azonosítani azokat a radiológusokat, akik nem elég megbízhatóan értékelik a leleteket, és továbbképzésekkel javítani munkájukat.