A beszédközpont és a hozzá kapcsolódó területek közelében elhelyezkedő daganatok eltávolítása mind a sebész, mind a műtéti érzéstelenítést végző orvos számára eddig nagy kihívás volt, hiszen a betegnek ébernek kellett lennie addig, amíg pontosan el nem különítették az eltávolítható és a nem eltávolítható agyszövetet.

Az új módszer azonban nem csak ezt az ébren töltött időt rövidíti le, hanem pontosabb képet ad a tudósoknak arról, hogyan épül fel a beszédért felelős rendszer az agyban. Olyan új területeket fedeztek fel ugyanis, melyek részt vesznek a beszéd kialakításában, az olvasásban, valamint a megnevezésben. A kutatók a kapott adatok alapján létrehozták az eddigi legrészletesebb térbeli képet a nyelvi központról.

„Munkánk nem csupán paradigmaváltást jelent az agysebészetben az agy feltérképezését illetően, hanem arra is rámutatott, hogy a nyelvi központ sokkal szerteágazóbb és egyénre szabottabb, mint azt valaha is gondoltuk volna. Pontos felépítésének és kapcsolatainak megfejtése nem csupán a daganatsebészet vonatkozásában hasznos, hanem hatalmas segítséget jelent az epilepsziás roham, gutaütés vagy fejsérülés után nyelvi problémákkal küzdő betegek tüneteinek megértése terén is.” – magyarázta Dr. Mitchel Berger professzor, a kutatócsoport vezetője.

Az új technika a negatív agytérképezés, mely nem igényli az eddig használt módszer esetében szükséges nagy feltárást, valamint a térképezés során nem szükséges a beteg ébersége. A műtét során az orvos centiméterenként bipoláris elektródával ingerli az agyfelszínt és azokat a területeket próbálja meg megkeresni, melyek nem tartoznak a nyelvi központhoz.

„A betegeink közel felénél nem találtunk a feltárás során nyelvi központhoz tartozó területet, azonban a műtét funkcionális kimenetele legalább olyan jó volt, mint azok esetében, akiknél kiterjedt pozitív térképezést végeztek. Emellett eredményeink arra is rámutattak, hogy a negatív térképezést még akkor is lehet használni, amikor az agydaganat [0] már beszűrte valamelyik nyelvi központhoz kapcsolódó agyterületet.” – tette hozzá Dr. Nader Sanai, a The New England Journal of Medicine legújabb számában megjelent közlemény első szerzője.

A módszert egyébként eredetileg a krónikus epilepszia sebészi ellátásának segítése céljából fejlesztették ki, mivel a műtét során meg akarták kímélni azokat a területeket és pályákat, melyek a rendszer normális működéséhez szükségesek. A technika további finomításával azonban elérhető, hogy egyre biztonságosabban végezhessék el az agydaganatok eltávolítását anélkül, hogy az a beteg kárára válna.

A kutatók nyolc éven keresztül 250, domináns féltekét érintő gliomás (egy gyakori és gyakran halálos agydaganat [0]) betegen tesztelték a módszert. A betegek több mint háromnegyede (77,6%) esetében a műtétet követő héten legalább a műtét előtti szintű maradt a nyelvi készség, fél évvel a műtét után pedig csupán négy beteg (1,6 százalék) mutatott romlást ezen a téren.

Nézze meg az EgészségPláza termékeit! [0]