Az emlő megnagyobbítása az egyik leggyakoribb plasztikai beavatkozás. Az ilyen műtéten átesett nők körében a mellrák gyakorisága hasonló a többi nőéhez, de a betegség kezelésének sikerességéről keveset tudni.

Barbara Pockaj, a Mayo Klinika emlősebészének kutatása szerint úgy tűnik, az implantátumok nem befolyásolják a betegség kiújulását. A kutatók 71 emlőrák miatt kezelésre szoruló, mellimplantátummal rendelkező nőt vizsgáltak, akik felénél teljes emlőeltávolítást, másik részüknél emlőmegtartó kezelést alkalmaztak. A daganat lokális kiújulása mindkét csoportban az esetek 8%-ban volt kimutatható. Ez az arány megfelelt az implantátumot nem viselő nőknél észlelteknek, mindkét műtéti típus esetében.

Az is kiderült, hogy az ún. őrszem- vagy sentinel-nyirokcsomó biopszia ugyanolyan pontos az implantátumviselők körében, mint a többi nőnél. Ez a mintavételi eljárás az áttétképzés ellenőrzésére szolgál, és a szokásos 10-20 veszélyes nyirokcsomó helyett csupán néhány eltávolítását jelenti.

A vizsgálat szerint az implantátumot viselők között nagyobb százalékban (31%) fordult elő az ún. kapszuláris kontraktúra (tokzsugorodás) az emlőmegtartó műtéttel kezelteknél, mint az emlőeltávolításon átesetteknél (12%). Ez a mellnagyobbító műtétek egyik leggyakoribb szövődménye, mely az implantátumot körülvevő szövettok megvastagodását és zsugorodását jelenti, és a mell alakjának megváltozását okozza.

Pockaj szerint az emlőmegtartó beavatkozás járható út az implantátumot viselők számára. „Gyakran állítják, hogy teljes emlő eltávolítására van szükség, de a vizsgálat eredményei szerint ez nem igaz.” – mondta a szakember.