A visszeres csomó megrepedése
A bőrhöz odanőtt visszeres csomó akár sérülés, akár megerőltetés hatására megrepedhet, és időnként súlyos vérzés indulhat meg belőle. Igen lényeges, hogy a beteg azonnal feküdjön le, polcolja fel a lábát. Ilyenkor a vérzés azonnal megáll. Ezután a sebre nyomókötési kell tenni. A nyomókötés felhelyezése után feltétlenül hívjunk orvost, akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy a vérzés megállt. Gyakran előfordul, hogy a vérzés a szövetek közé, befelé történik. Erre heves, egyre fokozódó lábikrafájdalom hívja fel a figyelmet. Az orvoslás egyszerű: a megrepedt visszér aláöltéséből és elkötéséből áll.
Trombózis
Sok a téves elképzelés, helytelen szóhasználat a trombózissal kapcsolatban. Gyakran halljuk, hogy „trombózisom volt”, de ez a kifejezés gyakran más és más betegséget jelöl. Helyesen ez vérrögösödést jelent, vagyis csupán arról van szó, hogy a visszér belsejében valamilyen okból a vér összecsapzódott, a kialakult vérrög elzárja a keringést az érintett szakaszon.
A felszínes, látható vénák gyulladásos trombózisa – ami általában a visszértágulat következtében lelassult keringés vagy a visszér sérülése miatt jön létre – ártalmatlan betegség. Az ápolás a beteg szakasz gyulladáscsökkentő kenőcsös kezeléséből és borogat
ásából áll. Az ágynyugalom nem szükséges, sőt káros.
Ezzel szemben a mélyvénák trombózisa komoly betegség. Már gyanúja is kórházi kezelési lesz szükségessé. Leggyakrabban műtétek, sérülés utáni kényszerű fekvés vagy gipszrögzítés után alakul ki. Hajlamosít rá a dohányzás és a fogamzásgátló szedése.
A mélyvénás trombózis kialakulása nagy fájdalommal jár, rendszerint a lábszárban. A láb, a boka, a lábszár duzzadt, minden mozdulatra fáj, a beteg igen elesett, gyakran lázas. A fő veszély, ha a vérrög elszabadul – ekkor már embolusnak hívjuk –, és a mélyvénákból a szíven átjutva a tüdőben akad meg. Ez a tüdőembólia, ami akár halálos is lehet. Trombózis esetén hívjunk orvost, ő hivatott eldönteni, melyik formáról van szó. Amíg az orvos ki nem érkezik, a beteg szigorú fekvése a helyénvaló.
Mélyvénás trombózis esetén a kórházban – gyakran már a mentőautóban – egy vérrögoldó gyógyszer alkalmazásával próbálják feloldani a vérrögöt. Sikeres esetben a keringés azonnal helyreáll. A mélyvénás trombózis gyakori későbbi szövődménye a lábszár és a láb rossz keringése miatt kialakuló lábszárfekély.
Lábszárfekély
Régebben „crux medicorum”nak, vagyis az orvosok keresztjének nevezték ezt a betegséget, mivel a legtöbben tehetetlenül álltak vele szemben. Pedig nem az orvos, hanem a beteg keresztje volt inkább, és az ma is. Legtöbbször a visszér betegségének tartós fennállása után, valamint a mélyvénás trombózis szövődményeként jön létre. A belboka felett, az előzőleg már barnásan elszíneződött bőrön alakul ki.
Ha eddig még nem tette, a beteg most feltétlenül forduljon orvoshoz. A legnagyobb felelőtlenség, ha ilyenkor saját maga kezdi el kezelni (elkezelni!) a sebet. A sebváladék kitűnő táptalaj a baktériumok számára, melyek szinte lubickolnak a számukra kellemes környezetben. A orvos a seb kezelése mellett az alapbetegségek rendezését is elkezdi (cukorbetegség, visszeresség). A lábszárfekély gyógyítása a seb tisztává, baktériumszegénnyé tételével kezdődik, csak ezután jön szóba valamilyen hámosító eljárás alkalmazása. Újabban igen jó eredményt érünk el egy az ún. hidrokolloid alapú sebfedőkkel.
A teendő:
1. Ha még nem tette, forduljon orvoshoz.
2. A sebet ne saját maga kezelje. A sterilitás szabályainak megsértése ugyanis előbb-utóbb a seb elfertőződéséhez vezet.
3. A felírt orvosságokat rendszeresen szedje. Mindezt egészítsük ki azzal, hogy ha fekélye begyógyult, lehetőség szerint kezeltesse visszereit (műtét vagy injekciózás), és fordítson különös gondot a lábszár bőrének állapotára, vigyázzon, ne sérüljön meg.
Végül a legfontosabb: ne adja fel a reményt! A rendszabályok betartásával, megfelelő kezelés alkalmazásával kilátástalannak tűnő esetek is megoldódtak. A lábszárfekély kezelése igen nagy türelmet igényel mind az orvos, mind a beteg részéről. Mindkét fél helyes hozzáállása a feltétele a sikernek, amit a seb tartós gyógyulása jelent.