A hímek gyakran látványos külsőségekkel próbálják magukhoz vonzani a nőstényeket az állatvilágban – a tücsökdaltól a vonzó pávatollakig. A tudósok régóta feltételezték, hogy az attraktív hímek attraktív fiakat nemzenek, de az ezt alátámasztó bizonyíték még mindig kevés.

Hogy megállapíthassák, hogy az attraktivitás örökölhető-e, angliai kutatók a Drosophila simulans muslicát vizsgálták. A faj hím egyedei nem kényszeríthetik ki a szexet, ami annyit jelent, hogy a párosodás a hímek karizmáján múlik. A kutatók először hím és nőstény muslicákat pároztattak véletlenszerűen. Azt tapasztalták, hogy az aktusig szükséges idő két perctől két óráig tartott. Az idő, amíg a párzás bekövetkezik, utal a hímek attraktív voltára.

Miután minden hím párzott körülbelül három nősténnyel, a fiaikat külön-külön nőstényekkel pároztatták, és az ehhez szükséges időt feljegyezték. A vizsgálók megállapították, hogy az attraktív hímek attraktív fiakat nemzettek. „Az attraktivitást valószínűleg nem tudjuk különálló személyiségjegyek alapján meghatározni, vagyis nincs olyan külső jegy, amit a nősténymuslicák keresnek egy társban” – mondta el David Hosken, az angliai Exeter Egyetem fejlődésbiológus kutatója. „A nőstényeknek viszont tiszta haszon, ha szexi fiaik lesznek, amik aztán nagyobb valószínűséggel találnak párt és hoznak létre utódokat. Lehet, hogy az attraktivitás öröklődik az állatvilágban” – véli Hosken – „és az emberek közt is igaz lehet, hogy a legszexibb apáknak lesznek a legvonzóbb fiaik" – jegyezte meg a kutató.

Az attraktivitás öröklődése azonban mégsem mindig bizonyított a rovarok és más állatok körében. A muslicák egy másik típusánál pl. nincs ilyen apa-fiú hatás. Egy fajról gyűjtött tudást tehát nem ruházhatunk át egy másik, akár közel álló fajra sem.