A lábszárfekély legtöbbször cukorbetegség, vagy visszértágulat következményeként alakul ki. Kezeléséhez már a 17. század óta használatos az alsó lábszáron a térdhajlatig terjedő kompressziós kötés, ami – mar már tudjuk – segít ellensúlyozni a visszerekben kialakult nagy nyomást.

Egy kutatás keretében négy új-zélandi egészségügyi központ lábszárfekélyes betegein vizsgálták a méz hatását. A betegek egy része tizenkét héten át hagyományos kötést viselt a lábán, a többiek lábát pedig mézzel átitatott fáslival kötözték be. Mindkét csoportnál alkalmaztak kompressziós kötést is.

Az eredmények azt mutatták, hogy a méz semmilyen pozitív hatással nem volt a lábszárfekély gyógyulására, sőt, amellett, hogy drágább volt, mint a hagyományos kötés, az ezt alkalmazó betegek több kedvezőtlen hatásáról is beszámoltak.

„Vizsgálatunkban a mézes kötözés nem javította jelentősen a gyógyulást, a gyógyulás idejét, a fekélyes terület nagyságát, a fertőzés előfordulását vagy az életminőséget” – mondta el Dr. Andrew Jull, az Aucklandi Egyetem munkatársa. A kutató szerint a visszér okozta lábszárfekély kezelése a továbbiakban is a kompressziós kötés, illetve az azt bizonyítottan segítő más kezelési módszerek használatát kell jelentse.