Miért zöld a levelibéka? Miért hosszú a zsiráf nyaka? A biológiában a „vajon miért...” kezdetű kérdésekre általában a fejlődésbiológusok igyekeznek választ adni.
A két nem nem egyforma
Minden újszülött örököl egy másolatot az apja és egyet az anyja valamennyi génjéből. Az ifjú családtag örökölt tulajdonságai, jellegzetességei ezek kombinációjából adódnak.
A genetika perspektívájából nézve azonban mégis megfordíthatjuk a kérdést: hogyan különbözhet egymástól férfi és nő, ha mindkét szülő genetikai állománya továbbadódik. Miért nem egyforma a két nem? A madarak között hím és nőstény egyedeknél gyakran különböző tollszín, a rovarok világában a méret segít az eligazodásban, és még sorolhatnánk.
E különbözőség kialakulásának egyetlen magyarázata az, hogy az öröklődés során az egyes nemekben genetikai szinten bizonyos jellegzetességek (pl. szín) mintegy „kikapcsolódnak”. Mindez akkor történik meg, ha
1.valamely tulajdonságot a hím és női egyedekben más és más gének határoznak meg;
2.ez a nemi kromoszómákban található gének hatására történik;
3.a génműködés a fejlődése során környezetfüggővé vált, azaz egy genetikai kód által meghatározott tulajdonság kialakulása attól függ, hogy a kérdéses gén éppen hím- vagy nőnemű génállományban van-e jelen.
A hím vagy nőstény jellegzetességek esetében fennálló „kikapcsolási mechanizmus” jellemzően akkor jelenik meg, ha egy tulajdonság mindkét nemben megtalálható, és mindkét esetben fontos szerepet tölt be a szaporodás folyamatában, ám emellett az optimális az, ha ez a tulajdonság különböző formában jelentkezik a hímnél és a nősténynél.
Ezzel szemben NEM lép fel ez a mechanizmus, ha egy jellegzetesség mindkét nem számára egyaránt fontos, és annak optimális értéke az, ha mindkettőnél azonos formában jelentkezik, Sem akkor, ha a sajátosság csupán az egyik számára fontos, míg a másik számára már nem. Ez az utóbbi eset áll fenn a mellbimbóknál is.
Ez bizony csak melléktermék
A mellbimbók jelentősége a nőknél a szaporodás szempontjából nyilvánvaló. Mivel azonban az egy fajhoz tartozó hím és a nőstény egyedek a lehető legnagyobb mértékben bírnak közös jellegzetességgel (ez a fajra jellemző optimális genetikai kép), ezért a férfiak mellbimbójára a magyarázat az, hogy az esetükben haszontalan mellbimbó az emlősök fajára jellemző sajátosság, s mivel nem sok vizet zavart, nem volt ok az eltűnésére. Az eset természetesen nem egyedi, a férfimellbimbók megléte analóg a bálnákon megfigyelhető elcsökevényesedett medencecsonttal – ha megléte valamilyen szempontból káros lenne, már rég eltűnt volna.
Ahogy Stephen Jay Gould és Richard Lewontin biológusok is hangsúlyozzák, nem kell minden jellegzetességről eleve azt feltételeznünk, hogy az valamilyen adaptív folyamat terméke. Az emlősök hím egyedeiben megtalálható mellbimbó csupán a faj genetikai felépítéséből adódó egyfajta melléktermék. A válasz tehát arra a kérdésre, hogy miért van a férfiaknak mellbimbójuk, egyszerű: mert a nőknek van!