A tágult visszér és a pókhálóvéna kezelésére1997 óta használatos műtéti technika során használt hab előállításához a hatóanyagot (mely roncsolja a tágult visszér falát, így az elhegesedik és lezárul) levegővel vegyítik. A vérbe kerülő levegő oldhatatlansága miatt a levegő-alapú haboknak elméletileg van bizonyos veszélye a páciensre nézve, bár ez csekély.

Amerikai kutatók a levegő helyett szén-dioxidot használnak a hab előállításához, ami a klinikai vizsgálatokat vezető John D. Regan, a Wake Forest Egyetem Baptista Orvosi Központjának munkatársa szerint azt eredményezi, hogy az eljárás viszonylag fájdalommentessé válik más szkletotizáló anyagokhoz képest, melyek égő érzést okozhatnak.

„Úgy hisszük, hogy a szén-dioxid alapú hab tökéletesen biztonságos lesz a buborékok kis méretének, a hab tömörségének és a szén-dioxid oldhatóságának köszönhetően” – mondta el a kutató az új habról.

A szén-dioxid alapú hab mellett szól egy másik érv is: biztonságos lehet olyanok számára is, akik egy gyakori szívrendellenességgel rendelkeznek. A tüneteket nem okozó eltérés, a jobb-bal sönt a vér abnormális úton történő áramlásával jár. Az érintettek számára a habos visszérkezelés nagyobb rizikót jelent, mivel a levegőbuborékok az agyba vagy a szívbe kerülhetnek.

A szén-dioxid alapú hab klinikai vizsgálatai során azt vizsgálták, hogy az ilyen eltéréssel rendelkező betegeknél a beavatkozás milyen veszéllyel jár. A kezelés során a résztvevők agyát folyamatosan figyelték Doppler-ultrahang segítségével, emellett neurológiai, látás- és MRI-vizsgálatokat végeztek, valamint ellenőrizték a vérben a szív-markerek változását.

A vizsgált betegek több mint 90%-ának vérében a beavatkozás alatt apró buborékokat észleltek, neurológiai, látási vagy szíveltéréseket azonban nem tapasztaltak a kutatók. A vizsgálatok tovább folytatódnak.

A habos visszérkezelés minimálisan invazív eljárás, mely után a lábra rugalmas pólyát raknak, a páciens pedig azonnal képes lábra állni és járni.