A hormonmegvonásos terápia lehetőségét az adja, hogy egyes hormonok, például a férfi nemi hormonok (androgének) közül a tesztoszteron elősegítik a rákos sejtek burjánzását.

A prosztatarákos betegek gyakran életük végéig gyógyszeres terápiában részesülnek, ezért a kutatók minden gyógyszerrel kapcsolatos lehetséges mellékhatást dokumentálnak. Előfordulhatnak hőhullámok, csontritkulás, vérszegénység, libidócsökkenés, merevedési zavarok, nő a cukorbetegség és a szív-érrendszeri megbetegedések rizikója, de érzelmi kimerültség és más hatások is jelentkezhetnek. A kutatók a kognitív funkciók megváltozását is tapasztalták, mely befolyásolhatja a páciens döntéshozó képességét és az életminőségét.

Utóbbit sajnos csak néhány, kisebb tanulmány vizsgálta, és ezek közül néhány ellentmondásos adatokat tükröz. Ezek eredményeit összesítette kollégáival Dr. Christian Nelson, a New York-i Memorial Sloan-Kettering Rák Centrum pszichológusa.

A kutatók úgy találták, hogy a tesztoszteron és származékai számos mechanizmuson keresztül befolyásolhatják az agyi kognitív funkciókat. A tesztoszteron például számos kémiai jelátviteli molekulát (neurotranszmittert) befolyásolhat, és stimulálhatja az idegsejtek közötti kapcsolatokat.

Az eredmények szerint a hormonmegvonásos terápiában részesülő prosztatarákos betegek 47-69%-ánál történt hanyatlás legalább egy kognitív funkcióért felelős agyterületen. Leggyakrabban a térbeli tájékozódást érintő és a komplexebb, megosztott figyelmet kívánó feladatoknál történt változás.

A szerzők következtetései szerint „mivel nő az androgénmegvonásos terápiák száma, a szakorvosoknak figyelniük kell ezekre a jelenségekre (a kognitív hanyatlásra), és tájékoztatniuk kell a pácienseket a kezelés lehetséges mellékhatásairól.”

A publikációt a Cancerben való megjelenése előtt az Amerikai Rák Szövetség véleményezte. A tanulmány javasolja az orvosoknak és a betegeknek, hogy vigyázzanak és figyeljenek a lehetséges hatások megjelenésére.