A kanadai akadémiai professzor, Michael Meaney azt kutatja, hogy a terhesség alatt átélt stressz milyen hatással van a gyermek viselkedésére. Szerinte az anya mentális egészsége a baba szempontjából legalább olyan fontos lehet, mint a testi. „Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az anya idegessége nagyon jól előrejelzi az utódok szégyenlősségének és nyugtalanságának fokát.”
Az anyai stressz a magzatot is károsítja
Meaney a montreali McGill Egyetemen vezet egy nagy volumenű tanulmányt, mely depressziós anyák terhességét kíséri figyelemmel, majd megfigyelik a szülést követő éveket is. Kimutatták, hogy a terhesség alatti ismételt vagy hosszú ideig tartó stresszhormon-kibocsátás összefügg az utódoknál fellépő szívbetegség, a cukorbetegség, az immunrendszeri problémák és mentális elváltozások kialakulásával. Ez azt jelenti, hogy az ilyen problémával született gyermekek szülei gyakran nem tudnak megbirkózni a mindennapok gondjaival.
A stresszhormonok befolyásolják az agy területeinek fejlődését, gátolják a gyermek növekedését, illetve a méhlepény vérkeringése is zavart szenved.
Mennyi stressz a túl sok?
„Nem kell a háborús övezetekig, vagy a komoly mentális problémákkal küszködő szülőkig elmennünk, hogy lássuk a hatásait.” Ahol nagy a szegénység és a bűnözési arány, ott a legvalószínűbb, hogy a gyermekek méhen belüli fejlődése zavart szenved. A későbbi mentális problémák, az agresszió körforgása nem csak a viselkedés mintakövető tanulásából fakad. Figyelemzavarok, szorongás, nyugtalanság, nagyfokú visszahúzódás, szociális fóbiák, skizofrénia – mind visszavezethetők a méhen belüli fejlődés visszamaradására és az anya stresszes életmódjára.
Meaney kutatása azt is vizsgálja majd, hogy a terhesség alatt bekövetkező fenti események következményei a helyes nevelési módszerekkel helyrehozhatók-e. A patkánykísérletek azt mutatták, hogy azok a kölykök, akiket az anyja sokat nyalogatott, nyugodtabban viselték a stresszt és könnyebben is tanultak, mint azok, akiket az anyjuk keveset nyalogatott. Tehát az anya érintése is formálhatja a viselkedésünket.
„Néhány gyermek számára különösen fontos lenne, hogy jó szülei legyenek – mondta Meaney. A problémás gyerekek esetében a szülői képességek kritikus jelentőségűek. A könnyen kezelhető, vidám kisbabák nem igényelnek kiemelt figyelmet. Az a baj, hogy a viselkedészavaros gyermekek pont olyan családba születnek, ahol a szülők kevésbé képesek uralni a helyzetet.”