Heves vita zajlik arról, mi a legjobb stratégia a hirtelen halálért felelős szívbetegségek (főként az ún. hipertrófiás kardiomiopátia, a szívizom megvastagodásával járó betegség) időben történő kimutatására a sportolókban. Egyelőre az olyan kifinomult vizsgálatok, mint a szív-ultrahangvizsgálat szükségességének mértékét sem sikerült pontosan meghatározni.

A kérdés felderítése érdekében kutatók több ezer sportolón végeztek szív-ultrahangvizsgálatot strukturális szívbetegségre. A résztvevők olyanok voltak, akikről eleinte azt állapították meg, hogy nem szenvednek szívbetegségben, és a 12 csatornás EKG-vel végzett szűrővizsgálat alapján alkalmasnak tartották őket a versenyzésre.

A vizsgált 4450 sportoló közül senki sem mutatott a hipertrófiás kardiomiopátiára utaló jelet. Egyéb szívrendellenességet csak 12 sportolóban mutattak ki. 4 sportolóban balkamrai falvastagodást (13 mm) fedeztek fel a hipertrófiás kardiomiopátia és a „sportszív” határvonalán. (Utóbbi a szív normálisnak tekinthető megnagyobbodása az élsporttal járó nagy terhelés hatására.) E sportolók közül kettőben – átlagosan 8 éves lekövetés során bekövetkezett genetikai analízis illetve klinikai változások következtében – hipertrófiás kardiomiopátiát diagnosztizáltak.

A kutatók az eredményeket úgy összegezték, hogy a 12 csatornás EKG készülékkel végzett szűrővizsgálat hatékony módszer a fiatal sportolók esetében a hipertrófiás kardiomiopátia kimutatásához, illetve ahhoz, hogy a diagnózis alapján időben el lehessen tanácsolni őket a versenyzéstől. Az adatok arra utalnak, hogy a rutin szív-ultrahahgvizsgálat nem kötelező összetevője a nagy populáción végzett szűrővizsgálatoknak, melyek a hipertrófiás kardiomiopátia kimutatását célozzák fiatal sportolókban.