A svédországi Karolinska Intézet járványügyi és biostatisztikai részlegének kutatói összefüggést találtak egy génvariáns megléte és aközött, mennyire kötődnek a férfiak partnerükhöz. Akikben ez a génvariáns található, kevésbé értékelték szorosnak kapcsolatukat, és feleségeik közül is többen panaszkodtak a házasságukra, mint azoké, akik nem hordozzák ezt a módosulást.
Hasse Walum, a tanulmány vezető szerzője először egérkísérletekben tanulmányozta a vazopresszin hormon hatását, mely a hímekben párzás közben is termelődik és arra serkenti őket, hogy kommunikáljanak azzal a nősténnyel, akivel párosodtak. „Ez nem szexuális indíttatású, hanem inkább egy elhúzódó szociális motiváció” – nyilatkozta Walum. Vagyis minél több vazopresszin termelődik, annál inkább a nősténnyel akar maradni, ez főként a monogám egereknél észlelhető.
Walum és munkatársai olyan férfi ikerpárokat vizsgáltak, akik legalább öt éve éltek kapcsolatban, bár 18%-uk nem házasodott meg. Pszichológiai tesztekkel vizsgálták, mennyire képesek a kötődésre és az elköteleződésre, valamint a kutatók a férfiak párjaikkal is beszélgettek. Azt találták, hogy akik a vazopresszin 1a gén egy bizonyos variánsát hordozzák, kevésbé kötődnek partnerükhöz, kevésbé valószínű, hogy megházasodnak, míg aki két ilyen allélt hordoz, kétszer akkora valószínűséggel esett át az elmúlt évben valamilyen házassági krízisen.
Dr. John Lucas, a New York-i Weill Cornell Egészségügyi Központ és a Presbyterian Kórház pszichiáter docense szerint „van értelme” ennek a felfedezésnek, mivel jól tudjuk, hogy a gének az emberi viselkedést is szabályozzák, azonban valószínűbbnek tartja, hogy inkább több gén szabályozza a kötődést, a környezeti hatásokkal együtt. Kiemelte, hogy az emberi természetet nagyban befolyásolja, milyen géneket örököltünk, „de a természetünk gyakorlás és tapasztalat által lesz személyiséggé”.
Wallum elismeri, hogy az egy vizsgált génvariánsnak valószínűleg kis hatása van az emberi kötődésre, ez alapján nem megjósolható, hogyan boldogul majd valaki a kapcsolatában, illetve nem alkalmazható nőknél, mivel náluk nincs ilyen összefüggés a vazopresszintermeléssel.