A génterápia során hibás géneket javítanak ki bizonyos – többnyire daganatos – betegségek során. Ilyenkor egy úgynevezett vektort, hordozót használnak, amely beviszi a gén kijavításához szükséges genetikai anyagot, ehhez a vektornak át kell jutnia a gazdaszervezet immunrendszerén és el kell jutnia a célsejtek magjába.

A génterápiában óriási lehetőségek vannak, de jelenleg még nem használatos a klinikai gyakorlatban, mivel az eljárás bonyolult és még további kutatásokat igényel.

A tanulmány a Schistosoma mansoni nevű féreggel foglalkozik, mely az emberi bőrön keresztül behatolva a tüdőket, a májat, a beleket, a húgyhólyagot és más szerveket támad meg. A malária után ez a második legpusztítóbb trópusi parazitafertőzés. A középpontban ezúttal az IPSE nevű fehérje állt, melyet a féregpeték nagy mennyiségben termelnek és bocsátanak ki a környező szövetekbe. Az eredmények alapján amikor bejutott a sejtbe, az IPSE gyorsan bekerül a sejtmagba és a DNS-hez kötődik. Az IPSE kis százalékban képes magával vinni fehérjéket a sejtmagba, ezért számít ígéretes eszköznek a génterápia számára.

A Nottinghami Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának PhD hallgatója, Ishwinder Kaur elmondta: „A féreg azzal vívta ki a figyelmünket, hogy túlél a gazdaszervezetben – a sikeres paraziták kifinomult eszközökkel avatkoznak be a gazdaszervezet immunválaszába. A Schistosomák több, mint egy évtizedig is elélnek a gazdaszervezetben, így a féreg és a gazdaszervezet immunrendszere közötti interakciók tanulmányozása fontos lehet abban, hogyan hasznosítsuk az evolúció által évmilliók során kialakított stratégiákat. Ez egy nagyon izgalmas felfedezés, de további kutatásokra van szükség, hogy meggyőződjünk róla, nincs-e a módszernek mellékhatása a gazdaszervezetre nézve.”