A gerincvelő-sérülések a legegyszerűbb feladatokat (pl. egy pohár víz megivása) is nehézzé vagy lehetetlenné tehetik. A paralízis legsúlyosabb formájában, a „lock-in” szindrómában szenvedők teljesen önmaguknál vannak, de testük teljesen mozgásképtelen. Bár a normál esetben akaratlagos mozgást eredményező agyi aktivitás jelen van, az utasítások egyszerűen nem érik el az izmokat. Chet Moritz, a Washington Egyetem kutatója és két munkatársa felfedezték annak módját, hogyan hidalható át a megszakadt összeköttetés.

A kutatók majmokon végzett kísérleteik során a motoros agykéregben elektródokat kapcsoltak önálló idegsejtekhez, és az ott regisztrált elektromos aktivitást egy számítógépen keresztül egy sor újabb elektródához közvetítették, amiket csuklóizmokhoz kötöttek. Az állatok karizmait gyógyszerekkel lebénították, majd egy általuk már ismert, nagyon egyszerű számítógépes játékot játszattak velük, amelyben karjukat előre-hátra kellett mozgatniuk. Az egyes agyi idegsejtek aktivitásának megváltoztatása révén a majmok átlagosan 10 perc alatt újra mozgatni tudták karjukat, és játszani tudtak a játékkal.

Míg Moritz és kollégái egyszerűen hagyták, hogy az idegrendszer megtanulja használni a mesterséges összeköttetést az agyi idegsejtek és az izmok között, addig a korábban végzett, hasonló célú kutatások alapvetően eltérő módon közelítették meg a kérdést, és megpróbálták kitalálni, hogy a kísérleti majmok mit terveznek.

A mostani kutatás elsőként mutatta ki, hogy egyetlen idegsejt képes szabályozni egy, illetve akár több izmot is, amelyek már képesek pontosan végezni egy-egy mozdulatot – például a kávéscsésze megtartását. Az eredmények klinikai kipróbálására várhatóan még sokat kell várni.