Az Egészségbiztosítási Felügyelet felkérésére készített kutatás jelentős egészség-egyenlőtlenségeket állapított meg a különböző földrajzi térségekben élők illetve társadalmi csoportok között. Az eltérések egy részét biológiai tényezők, más részét társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek okozzák.

A tanulmány készítői a KSH és az Országos Lakossági Egészségfelmérés adataira támaszkodva végezték el a kutatást, amelyből kiderült, hogy a kistérségek közül Zalaszentgrót térségében kétszer nagyobb a halandósági kockázat, mint a Veszprémi kistérségben, ahol az országban a legalacsonyabb.

A megyéket és a fővárost összehasonlítva a keringési halálozás Békésben, a daganatos halálozás kockázata pedig Budapesten a legnagyobb. Az egészség megromlása miatti korlátozottság térségi adatai alapján Hevesben minden 3., míg Zalában minden 5. lakos nem volt teljesen egészséges, az eltérés 170%-os volt. A megyék lakosságának összetételében illetve a vizsgált környezeti mutatókra vonatkozó kiegyenlítést követően az egyenlőtlenség 130%-ra csökkent.

A tapasztalatok szerint a betegségek kialakulása nagyban függ az iskolai végzettségtől is. Az alapfokú végzettségűek kockázata 1,6-szor nagyobb volt, mint a felsőfokúaké. A nem dolgozók hátránya 1,8-szoros, a nagyon rossz anyagi helyzetben lévőké pedig 1,9-szeres volt. A nehéz helyzetben családra, barátokra nem számító, azaz a társas támogatás súlyos hiányával küzdő személyek egészségmegromlásának kockázata csaknem másfélszeres volt a másokra számító emberekkel szemben.

A kutatás legfontosabb tapasztalatai szerint az egyéni tényezőknek az egészség-egyenlőtlenségekben betöltött szerepe döntő mértékben meghatározó. A lakóhelyi környezet hatása – beleértve az egészségügyi ellátás színvonalát is – nagyrészt az egyéni tényezőkön keresztül jut érvényre, a környezet közvetlen hatásának jelentősége másodlagosnak bizonyult.