Az éjszakai felriadás nem csak egyszerűen éjszakai felébredést jelent: az illető ilyenkor hirtelen, sikoltva ébred, izzadhat, zavart, diszorientált lehet, és nem lehet megnyugtatni. Ha megpróbáljuk felébreszteni, csak még izgatottabbá válik. Ha magára hagyjuk, visszaalszik és ébredéskor nem fog az éjszakai felriadásra emlékezni.

Dr. Jaques Montplaisir, a montréali Sacré-Coeur Kórház munkatársa és kollégái felfedezték, hogy a gyermekek esetében az éjszakai hirtelen felriadás kockázatáért 40%-áért genetikai okok lehetnek felelősek. Jó hír a szülők számára, hogy az alvási rémülettől szenvedő 18 hónapos gyermekeknek csupán a felénél jelentkeztek ilyen esetek 30 hónapos korukban. Noha az állapot gyermekkorban tetőzik és általában serdülőkor előtt megszűnik, a kutatók szerint felnőttekben is előfordulhat.

A Montplaisir és kollégái 390 ikerpár édesanyját kérdezték ki, akiknek gyermekeit születésük óta nyomon követnek a Québec Újszülött Ikerkutatás keretében. Mivel az egypetéjű ikrek virtuálisan ugyanazokkal a génekkel rendelkeznek, miközben a kétpetéjűeknél csupán a gének fele közös, az ikrek vizsgálatával a kutatók összehasonlíthatják a gének és a környezet hatásait.

Összességében a gyermekek 36,9%-a szenvedett alvási rémülettől 18 hónapos korukban. 30 hónapos korukra csupán 19,7%-uknál fordult elő ilyen panasz. A betegség egy- és kétpetéjű ikreknél való előfordulásának összehasonlításával a kutatók meghatározták, hogy 18 hónapos korban a gyermekek alvási rémületének kockázata 43,7%, 30 hónapos korra pedig 41,5%.

A maradék kockázatért környezeti okok a felelősek. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy ilyen tényező lehet, ha az egyik gyermek kórházba kerül, míg a másik nem, vagy ha az egyik egy bizonyos gyógyszert kap.

Mivel a kutatók az orvosi diagnózisokkal szemben az anyák beszámolóira támaszkodtak az alvási rémülettel kapcsolatban, eredményeiket óvatossággal kell kezelni. Ennek ellenére „az eredmények megmutatják, hogy az alvási rémületben jelentős szerepet játszanak a genetikai tényezők”.