Miután több tucat CT-felvételt átnézett, Yehonatan N. Turner, a jeruzsálemi Sihaare Zedek Egészségügyi Központ radiológus rezidense azzal az ötlettel állt elő, hogy a beteg anyagához csatolják a fényképét is.
„Észrevettem, hogy többet tudok a beteg májáról és lépéről, mint magáról az emberről – mondta. Úgy gondoltam, hogy egyedi és fontos lesz az anyag, ha a beteg fényképét is csatoljuk hozzá.” Turner elmondta, hogy osztja a 20. századi filozófus, Emmanuel Levinas nézetét, mely szerint ha látjuk a másik ember arcát, akkor egyfajta felelősséget érzünk iránta.
Turner és munkatársai 267, CT-vizsgálaton átesett beteg arcát fényképezte le. A fényképpel ellátott CT-anyagot tizenöt radiológussal értékeltették, akik egy kérdőívet is kitöltöttek. Három hónappal később ezek közül 30 olyan CT-felvételt mutattak meg nekik ismét, melyen találtak valamilyen elváltozást (akár betegségre utaló jel volt, akár nem), ezúttal a fénykép nélkül.
A tanulmány résztvevői elmondták, hogy a fénykép nem befolyásolta a felvételek kiértékelésének időtartamát, de beismerték, hogy így sokkal alaposabb munkát végeztek. A fényképek nélküli vizsgálati anyagok esetében a betegek 80%-ánál nem jelezték az elváltozásokat, melyeket felfedeztek akkor, ha fényképet is csatoltak hozzá.
Izgalmas és fantáziadús tanulmánynak nevezte a kutatást Etta D. Pisano, az Észak-Karolinai Egyetem orvosi karának radiológus professzora, azonban a kutatók nem mérték fel a fotóval és anélkül elkészült diagnózisok pontosságát. A betegek lefotózása ráadásul plusz időt és költséget jelent, ezért Pisano szerint az eddigi rendszeren csak akkor érné meg változtatni, ha a radiológusok teljesítményén jelentősen változhatna.
„Az is előfordulhat, hogy a beteg megismerése negatívan befolyásolhatja a radiológust – jegyezte meg Robert Smith, az Amerikai Rákszövetség rákszűrési igazgatója. Az orvost sztereotípiák ejthetik foglyul, vagy más információk, melyek hatással lehetnek az eredmény pontosságára, ami mellesleg teljesen emberi vonás.” Utalt egy olyan tanulmányra, mely megállapította, hogy ha azt az információt kapta a radiológus, hogy a beteg családjában előfordult már mellrák, több esetben is diagnosztizálta a daganatot, mint akkor, ha nem tájékoztatták hasonlóról.