Kristina Durante, az austini Texasi Egyetem pszichológusa kollégáival vizsgálataiba 52 olyan diáklányt vont be, akik nem szedtek hormonális fogamzásgátlót. Az önkéntesek kora 17 és 30 év között volt.
A résztvevők mindegyikénél két alkalommal állapították meg az egyik tüszőhormon, az ösztradiol szintjét a vérben, követve a szervezetükben a peteérési ciklussal lejátszódó hormonális változásokat. A lányokat kifaggatták korábbi és jelenlegi kapcsolataikról, s arra kérték, hogy becsüljék meg saját vonzerejüket. Teljes alakos fotóikat értékeltették két diákkal és hét diáklánnyal.
„A magas ösztradiolszintű nők vonzóbbnak ítélték meg magukat, s ennek megfelelően cselekedtek: esetükben nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy kikacsintanak partnerkapcsolatukból, flörtölnek, csókolóznak, vagy akár kapcsolatot is létesítenek más férfiakkal” – emelte ki Kristina Durante.
Magyarázata szerint az ösztradiol – a fő humán ösztrogénhormon – kulcsfontosságú szerepet játszik a női nemi és reproduktív funkciókban, magasabb szintje magasabb fertilitásról (termékenységről) árulkodik. „Az igen fertilis nők nehezebben elégednek meg állandó partnerükkel, s erős késztetést éreznek, hogy idegen, s vonzóbb férfiakkal ismerkedjenek” – írták a texasi kutatók tanulmányukban, amely a brit Királyi Társaság Biology Letters című lapjában látott napvilágot.
A magasabb hormonszint vonzóbbá tette a nőket a férfiak szemében, s így nagyobb kísértésnek voltak kitéve.
A hormon magas szintje egyébként inkább a tartós kapcsolatoknak, mint az egyéjszakás kalandoknak kedvezett, a pszichológus szerint ezek a nők „sorozatos monogámiában” élnek.
A texasi kutatások eredményei egybecsengenek más vizsgálatokkal, amelyek szerint a hormonok egyaránt befolyásolják a férfiak és a nők viselkedését.