Fogyókúrázóknak: Légkeveréses Halogén Főzőkészülék

A civilizált életformával járó, a felső végtagokat érintő fokozott megterhelés gyakran jelentkezik vállfájdalom képében, ami a vállízület rendkívüli mozgékonyságának, illetve az e miatti sérülékenységének köszönhető. A fájdalom hátterében a váll több elváltozása állhat.

A vállízület anatómiája

A váll eredetű fájdalmak pontos megértéséhez szükséges ismerni a vállízület anatómiájának alapjait is: a váll az emberi test legnagyobb mozgásterjedelmű ízülete, egyik másik ízülettel sem vagyunk képesek ilyen szabad mozgásokra. Ahhoz, hogy a felkarcsontot ilyen tág határok között tudjuk mozgatni, részben szükség van a környező ízületek mozgásaira, ugyanakkor a lapocka és a felkarcsont közötti ízület különleges felépítésére is.

A szabadságnak azonban ára van: nevezetesen a felkarcsont rögzítettsége az ízületi vápában relatív szegényes. A sekély vápa szélén mindössze egy vékony porcgyűrű található, mely – több más képlet mellett – az ízület stabilitásáért lesz felelős. Érthető tehát, hogy ha ez a vékony gyűrű megsérül, könnyen válik instabillá az ízület. Ennek is köszönhető, hogy a leggyakrabban ficamodó ízület is éppen a váll.

------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------

Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:

38 800 Ft HELYETT 14 990 Ft!

Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A vállízület másik sajátossága a csontos és izmos képletek különleges elhelyezkedése. A felkarcsont fejét beborítva helyezkedik el a rotátorköpenynek nevezett inas lemez, mely a kar mozgatásában rendkívül fontos. A mozgatáson kívül ugyancsak jelentős a szerepe a felkarcsont felső megtámasztásában is. A rotátorköpeny felett található a lapocka egyik csontos nyúlványa, a vállcsúcs (acromion). A vállcsúcs és a felkarcsont feje között igen kicsi a hely a rotátorköpeny befogadására. Bármely olyan betegség, amely ezt az anatómiai teret szűkíti, erős vállfájdalomhoz fog vezetni, hiszen a kar mozgatásakor a felkarcsont és a lapocka csontos nyúlványa közé becsípődik a rotátorköpeny.

Az életmód szerepe

Ugyancsak fontos még tudni legalább két dolgot. Az egyik az, hogy habár mióta az emberi faj felegyenesedett, a felső végtagunkon nem járunk, ennek ellenére a váll teherviselő ízületnek tekinthető. Könnyű ezt belátni, ha végiggondoljuk, hogy bármilyen súlyt is emelünk fel, a terhelés a vállízületben meglehetősen nagy erőkarral fog jelentkezni, hiszen a karunk maga erőkarként viselkedik.

Ezt igazolják azok a tanulmányok is, melyek szerint a karunk egyszerű felemelésekor is több száz kilogrammos súlynak megfelelő nyomóerő mérhető az ízületi felszíneken. Nem véletlen tehát, hogy a csípő és a térd után a harmadik leggyakrabban érintett ízület kopás szempontjából a váll.

Szintén lényeges a mindennapi gyakorlatban, hogy a vállízület rendkívül érzékeny a mozgásbeszűkülésekre. Ha fájdalmassá válik és a betegek kímélik, nem mozgatják megfelelően, könnyen kialakulhat az úgynevezett befagyott váll [1]képe, amikor a felkar használhatatlan lesz, minimális, de fájdalmas mozgás marad csak az ízületben. Rendkívül fontos tehát az időben elkezdett, szakember irányításával vezetett gyógytorna, amivel megtartható az egészséges mozgástartomány, és elkerülhető egy esetleges altatásban végzett bemozgatással, vagy műtéti felszabadítással járó kezelés.

Ütközéses szindróma

A vállízület leggyakoribb betegségei között van a korábban leírtaknak megfelelően a váll úgynevezett ütközéses szindrómája (impingement-syndrome). Ilyenkor a vállcsúcs alatti anatómiai tér – rendszerint gyulladás miatt – beszűkül, és a rotátorköpeny minden egyes felkarmozdulat során becsípődik a vállcsúcs és a felkarcsont közé súlyos, egyre erősödő fájdalmat kiváltva. A leggyakrabban megerőltetés, kisebb-nagyobb sérülés, esetleg egy rossz mozdulat után alakulnak ki a panaszok, de gyakran szerepel az előzmények között hideg levegő hatása, például lehúzott ablakkal való autóvezetés is. A kezelés célja ilyenkor az, hogy a gyulladást valamilyen módon – gyógytornával, fizikoterápiával, gyógyszerrel, injekcióval – megszüntessék, hogy újra legyen elegendő hely a szabad mozgásokhoz. Ha ez gyógyszerekkel nem lehetséges, akkor műtétre van szükség.

Rendkívüli fontosságú, hogy már enyhe panaszok esetén szakemberhez forduljunk, hiszen az időben elkezdett kezeléssel, és az ezzel párhuzamosan végzett, szakember által irányított gyógytornával elkerülhető a súlyosabb vállfájdalom, a mozgásbeszűkülés, akár a műtét is.

Amennyiben vállpanaszaink egy rossz mozdulatot követően hirtelen alakultak ki, és ezzel együtt nem tudjuk a karunkat emelni, vagy az ütközéses szindróma huzamosabb ideje fennáll, és így jön létre a hirtelen mozgáskiesés, elképzelhető, hogy a rotátorköpeny szakadt el. Ilyenkor életkortól, aktivitástól, a sérülés jellegétől, súlyosságától függően lehet dönteni egy esetleges műtét, vagy a gyógytorna között. Bármilyen okból válik is szükségessé a műtét, azt követően pontos menetrend szerint vezetett rehabilitáció kell hogy következzen, ellenkező esetben a műtéti beavatkozás sikerét tesszük kockára.

A vállficam

Az anatómiai sajátosságok ismeretében érthető, hogy a vállízület instabilitása nem ritka. Amennyiben veleszületett okok miatt instabil az ízület, akkor rendszerint nem kell sérülés a ficamok kialakulásához, az gyakran ártalmatlan mozdulatok során is létrejöhet. Ha azonban sérülés során alakul ki az első ficam, akkor a sérülés típusától, az életkortól, a használattól és a kezeléstől függően akár meg is szűnhet az instabilitás. Előfordul azonban, hogy a ficamok visszatérővé vállnak, és a veleszületett formához hasonlatosan ártalmatlan mozdulatokra is kialakulhatnak.

Az instabilitás típusától, az életkortól és a személyes mozgásigénytől függően kell kialakítani a kezelést, mely szakember által vezetett gyógytornából, stabilizáló gyakorlatokból, izomerősítésből, vagy műtéti stabilizálásból állhat. Műtét után, csakúgy, mint a többi beavatkozás esetében, elengedhetetlen a szakszerű gyógytorna, mellyel a stabilizálás után szükséges rögzítés következtében kialakuló izomgyengülést és mozgásbeszűkülést lehet megszüntetni.

Ízületi kopás a vállban

Az ízületi kopá [1]s minden ízületet érint. Ahogy az a fentiekből is kiderült, a harmadik leggyakrabban érintett ízület a váll. Az ízületi porc az ízületi folyadékból táplálkozik. A mozgások során a porc a terhelés hatására minimális mértékben összenyomódik, majd amikor a mozgás során a terhelés megszűnik, mint egy szivacs magába szívja az ízületi folyadékot, így fedezve a tápanyagellátást. Érthető tehát az, hogy a porcnak a mozgás hiánya a legrosszabb. Mivel a kopásos folyamatok kezdetén épp a porcszerkezet felbomlása a kezdeti eltérés, a legfontosabb éppen a megfelelő tápanyagellátás biztosítása, ezáltal is késleltetve a degeneratív folyamatokat. Ehhez szükséges – a fentiek értelmében – a rendszeres mozgás és porcregeneráló szerek szedése.

Amennyiben a betegség előrehaladt, és gyakorlatilag nem maradt porc, amely még életképes lenne, akkor protézis beültetéssel lehet segíteni, melynek során a felkarcsont fejét, és szükség szerint az ízületi vápát is művi komponensekkel pótolják.. A megfelelő funkcióhoz műtét után alapvető fontosságú a jó izomerő és mozgástartomány. Ezt csak a gondos, szakember által vezetett gyógytorna biztosíthatja.