Az, hogy miképp mozog az arcunk, befolyásolja, miként „halljuk”, amit hallunk – mondta a tanulmány szerzője, Takayuki Ito. A Haskins Laboratories kutatója és kollégái egy robotizált szerkezet segítségével megnyújtották kísérletük résztvevőinek arcbőrét oly módon, mint amikor beszéd közben normálisan feszül az arcbőr. Az eredmények szerint ilyenkor az alanyok eltérő módon hallották a beszédhangokat.

A kísérlet résztvevői egyesével hallgatták a „head” és „had” szavakat – a számítógép által véletlenszerű sorrendben generálva. Amikor a robot a hallgató arcbőrét felfelé húzta, a szavak inkább „head”-nek tűntek, míg lefelé húzás esetén inkább „had”-et hallottak az alanyok. A bőr hátrafelé való húzásának semmilyen érzékelhető hatása nem volt. Kritikusnak bizonyult a nyújtás időzítése: érzékelhető változásokat akkor figyeltek meg, amikor a bőr feszülése hasonló volt a hangképzés során fellépőhöz.

Ezen hatások a szomatoszenzoros (a bőrből és a belső szervekből érkező ingereket érintő) rendszer részvételére utalnak a hangok idegi feldolgozásában.

A felfedezés segíthet fényt deríteni a beszéd létrehozása és érzékelése közti kapcsolatra. A tanulmány azt mutatja, hogy az érzékelésnek igen éles, nem hallási része is van, mely idegi kapcsolatban áll a beszédképzés mechanizmusával.