A teakedvelők körében általánosan elterjedt nézet, hogy kiváltképp a zöld teában lévő polifenolok erélyes antioxidáns tulajdonságuk miatt csökkentik a koszorúér-betegség kockázatát. Az érelmeszesedés kialakulása akkor gyors, ha a „rossz” koleszterin, az LDL-koleszterin oxidálódik és lerakódik a koszorúerek belső felszínén. Az antioxidánsok ezt a folyamatot megakadályozzák és ezért hasznosak a szívinfarktus megelőzésében.

Kísérleti patkányokon sikerült is igazolni, hogy a teában található polifenolok hatására a vérben lévő zsírok mennyisége csökkent, sőt az állatok vérnyomása is alacsonyabb lett. Japán vizsgálatok arra utaltak, hogy a zöld tea [0] rendszeres, bőséges ivása mellett az érelmeszesedés kifejlődése késik, és hasonló megfigyelésekről számoltak be holland és amerikai kutatók is.

Az amerikai élelmiszer- és gyógyszer ellenőrző hivatal, az FDA többször kapott kérést a zöld tea [0]gyógyszerré nyilvánítására. Kérelmet általában zöld teát forgalmazó japán teakereskedő cég nyújtott be, és igyekezett bizonyítani a zamatos ital különböző gyógyító tulajdonságait, de nem sok sikerrel. Legutóbb az FDA 105 tudományos dolgozatot kapott a japán cégtől, melyek a kérvényező szerint a tea különleges gyógyhatásait jelezték, de a hivatal ezeket nem tartotta meggyőzőnek.

Most német és angol kutatók végeztek megfelelően ellenőrzött vizsgálatot a zöld tea jól adagolható hatóanyagaival. Az önkéntes résztvevők egyik csoportja a tea polifenoljait kapta három hétig, a másik csoport pedig ugyanolyan külsejű, de hatóanyagot nem tartalmazó kapszulákat szedett.

A koszorúér-betegség legkülönbözőbb kockázati tényezőit mérték, a vérnyomástól a vérben lévő zsírokig, de csak a koleszterinszintben észleltek kisfokú, kedvező változást. A teakivonat és a placebo hatása között semmiféle lényeges különbség nem mutatkozott a polifenolok javára. Hangsúlyozták viszont: azt a vádat sem lehetett igazolni, hogy a zöld tea [0] károsítja a májműködést. Aki tehát szereti a zöld teát, az igya bátran.