Finn kutatók 2214 brit közalkalmazott mentális működését vizsgálták öt különböző alkalommal. Megállapították, hogy azok, akik 55 óránál többet dolgoztak egy héten, rosszabb mentális készségekkel rendelkeztek – például a rövid távú memória és a szavak felidézése terén –, mint azok, akik átlagos munkaórát dolgoztak hetente.

A sokat túlórázók aludtak a legrövidebb ideig, több depressziós tünetről számoltak be és több alkoholt fogyasztottak, mint a normál munkaidőt dolgozók. A felmérések során két vizsgálatban is a legtöbbet túlórázók érték el a leggyengébb eredményeket, és a munka hatása halmozódni látszik: a legrosszabbul a legtöbbet dolgozók teljesítettek.

A túlmunka hátrányait komolyan kell venni” – mondta a kutatást vezető Marianna Virtanen, a Finn Munkaegészségügyi Intézet munkatársa. „Különösen fontos megvizsgálni, hogy hosszan tartóak-e ezek a hatások, és a túlórázó dolgozóknál fellép-e később komolyabb probléma is, mint például a szellemi leépülés” – mondta Mika Kivimaki professzor.

A kutatók szerint a stresszhez kapcsolódó növekvő alvásproblémák, a depresszió, az egészségtelen életmód, valamint a szív- és érrendszeri betegségek növekvő kockázata is közrejátszik az agyműködés romlásában, de a pontos okok még nem ismertek.

Az eddig is köztudott volt, hogy a hosszú munkaidő általában árt az egészségnek, de e tanulmány szerint a mentális működésnek sem tesz jót. Ebből a munkaadók rájöhetnének, hogy a túlmunka nem használ az üzletnek, és üzleti ügy az, hogy az emberek életében kiegyensúlyozott arányú legyen a munkaidő és a szabadidő – hangoztatta Cary Cooper professzor a Lancasteri Egyetem munkahelyi stresszel foglalkozó szakértője. A probléma az, hogy recesszióban az emberek még többet fognak dolgozni. Még betegen is bemennek a munkahelyükre, mert mutatni akarják elkötelezettségüket, nehogy őket bocsássák el legközelebb.