Az úgynevezett tokolitikumok (méhaktivitást csökkentő gyógyszerek) a szülést akár 48 órával is késleltethetik. Ezalatt az idő alatt az anyának adott szteroid gyógyszerek elősegíthetik a magzati tüdő érését, illetve időt hagynak az anya specializált centrumba történő szállításához. A koraszülöttnek ugyanis szüksége lehet a neonatális intenzív központra, ahol a koraszülött-ellátásban gyakorlattal rendelkező csapat áll rendelkezésre.

A leggyakrabban használt gyógyszerek a béta-agonisták, a nifedipin (mely ellazítja a simaizmokat, köztük a méh simaizomzatát), az atosiban, valamint az indometacin (mely gátolja a szülésben szerepet játszó hormonokat). Nem egyértelmű azonban, hogy a tokolízis biztonságos-e anya és magzata számára, ezért ezen gyógyszerek alkalmazása ellentmondásos véleményeket hoz felszínre.

Az utrechti Egyetemi Orvosi Központ kutatói 1920 koraszülés miatt tokolízissel kezelt anyánál vizsgálták a súlyos anyai szövődmények előfordulását 28 belga és holland kórházban. A leggyakoribb gyógyszerek az atosiban (42%), a nifedipin (34%), a béta-agonisták (14%) és az indometacin (8%) voltak. 18 hónapon keresztül az enyhe és a súlyos mellékhatások előfordulását egyaránt feljegyezték.

A mellékhatások előfordulási aránya összességében alacsony, 0,7 százalék volt, ám a béta-agonisták (kombinált kezelés részeként, vagy önállóan alkalmazva is) fokozták a súlyos mellékhatások valószínűségét. Az atosiban, illetve az indometacin kapcsán nem jelentkezett súlyos mellékhatás. A legbiztonságosabbnak az atosiban tekinthető, mely azonban jelentősen drágább, mint a nifedipin. Eredményeik alapján a cikk szerzői nem javasolják a béta-agonisták alkalmazását, a nifedipinnel és atosiban biztonságosságával és hatékonyságával kapcsolatban pedig további vizsgálatokat sürgetnek.