Az iparilag fejlett társadalmak öregszenek, így ezekben az országokban mind gyakoribbak az idősödő emberek között a gondolkodási zavarok. Mivel ugyanezen népességekben az első számú halálokot a szív- és érbetegségek jelentik, logikus a vérkeringési szervek és a központi idegrendszer betegségeinek közös vizsgálata. Négy új tanulmány fontos adatokat szolgáltatott ennek a kérdésnek a megválaszolásához.

A szívgyógyászatban gyakran foglalkoznak az anyagcsere-tünetcsoporttal. Ez a betegek között is jól ismert „metabolikus szindróma” azt jelenti, hogy a magas vérnyomás, a kóros vérzsírszint, a cukorbetegség és az elhízás sokszor halmozottan, együtt fordul elő és így hatványozottan okoznak egészségügyi gondokat.

Kristine Jaffe és munkatársai 25 ország 180 kórházában vizsgáltak csaknem ötezer idős nőt. Azok, akiknél az anyagcsere-tünetcsoport egyik eleme sem volt jelen, többségükben négy év múlva ugyanúgy emlékezetkiesés nélkül, gondolkodási zavaroktól mentesen éltek, mint a kutatás kezdetekor. A metabolikus tünetcsoportban szenvedők között hét százalékban a szellemi képesség mérhető romlását figyelték meg.

Egy másik tanulmányban a vizsgálati alanyok között az elhízás és a gondolkodás romlása között nyolc év alatt nem találtak összefüggést – de ez csak a nőkre igaz. A kövér férfiak a karcsúakhoz képest szellemi képességeikből sokat veszítettek.

Annette L. Fitzpatrick és munkacsoportja korosodó amerikaiakat vizsgált. Aki középkorúként elhízott, annál az emlékezet, a gondolkodási teljesítmény hamarabb és többet romlott, mint a karcsúságukat megőrzők csoportjában. Az öregek között viszont a kórosan lesoványodók agyműködése károsodott kifejezettebben.

Elizabeth P. Helzner munkatársai a súlyos állapotban lévő Alzheimer-kóros betegeket vizsgálták. Itt is az derült ki, hogy akiknek a koszorúér-betegség szempontjából kockázati tényezőnek számító, „rossz” koleszterinszintje magas volt, vagy akik cukorbetegséggel is bajlódtak, azoknak az idegrendszeri állapota gyorsabban romlott, mint a többieké.