A II. világháború befejezése után fölfigyeltek arra, hogy a korábban ritka szívinfarktus igen gyorsan a legtöbb halálhoz vezető népbetegséggé vált. Egy amerikai kisváros, Framingham a koszorúér-betegség kutatásának központja lett, ahol 1948-ban ötezernél több felnőtt vállalta, hogy részt vesz a tanulmányban, mely ma már az induláskor megvizsgáltak unokáin is folyik.

Évtizedek alatt az ott élők három generációjának vizsgálata, egészségi állapotának követése sok fontos ismerettel szolgált a szív- és érbetegségek okainak tisztázására.

Régóta bizonyított, hogy az elhízás fontos rizikófaktora az infarktusnak és az agyi katasztrófák bekövetkeztének. A kutatók most azt nézték, van-e jelentősége annak, hogy a zsírtöbblet a test melyik területén a legkifejezettebb.

Már korábban is sok adat jelezte, hogy a hasi zsírfelhalmozódás fokozott veszéllyel jár. Jimmy Bell és munkatársai azt vizsgálták, hogy a test felső részének jól mérhető részén, a nyakon megjelenő zsírszövet hogyan függ össze a koszorúér-betegség fontos kockázati tényezőivel.

A vizsgálatban 3300 férfi és nő vett részt, akiknek átlagos életkora 51 év volt. A nők nyakának átmérője átlagosan 34,2 cm-nek, a férfiaké 40,5 cm-nek bizonyult. A kutatók azt nézték, hogy a nyakkörfogat mennyire függött össze a „rossz” (LDL) és a „jó” (HDL) koleszterin mennyiségével, illetve a vércukorszinttel és a haskörfogattal.

Ha a nyak körfogata az átlagnál három centivel nagyobb volt, az a férfiaknál 2,3 milligrammal kevesebb „jó” koleszterint jelentett, a nőknél ez a romlás 2,7 milligramm volt. A „jó” koleszterin azért fontos, mert elszállítja a koleszterint a májba, ezért az nem rakódhat le az erek falába.

A „rossz” koleszterin szintje nem függött össze a nyak vastagságával, de a nagyobb gallérméret magasabb vércukorszinttel járt együtt. A kutatók felhívták a figyelmet, hogy a nyakkörfogat mérése egyszerű és gyors eszköze lehet az infarktuskockázat becslésének.