A dialízis [0]en lévő pácienseknek szükségük van egy úgynevezett söntre, egy érszakaszra, amely összeköti őket a dializáló készülékkel. Ezt saját ereikből is el lehet készíteni, a művesekezelés gyakorisága miatt azonban a betegek erre használható erei sajnálatosan gyakran "fogynak el". Ezt követően mesterséges polimerből, gore-tex membránból készült műeret használnak, amely azonban fertőzéseket és gyulladásokat okozhat.

2004 és 2007 között tíz előrehaladott állapotú vesebetegbe ültettek be saját sejtjeikből laboratóriumban növesztett vérereket Argentínában és Lengyelországban a kaliforniai Cytograft Tissue Engineering cégnél Todd McAllister és kollégái. Az eljárásról szóló adatokat 2005 óta kétszer publikálták, ezúttal pedig nyolc beteg eredményeit ismertetik a kutatók.

A kutatás során a páciensek bőréből vettek mintát, majd a mintából származó sejteket laboratóriumban tenyésztették, és segítették, hogy bizonyos fehérjéket, például elasztint vagy kollagént termeljenek. Ezekből aztán szövetlapokat készítettek, melyekkel 15-20 centiméter hosszúságban kibéleltek vérereket. A teljes folyamat 6-9 hónapig tartott.

Az ereket ezután a páciensek felkarjába ültették be. Az előrehaladott betegek közül háromnál sikertelen volt a beavatkozás, egy páciens visszalépett a próbától, egy beteg pedig meghalt időközben.

A többi öt páciens esetében az erek 6-20 hónapig működtek a beültetést követően. Nekik kevesebb beavatkozásra, műtétre volt szükségük, mint az átlagos dializált embereknek. McAllister és kutatócsoportja a tervek szerint kipróbálja az új módszert a szív és a láb ereinél is.