A koszorúér-betegség kockázata nagyobb azoknál az embereknél, akik a környezetükből folyamatosan felé áradó kellemetlenségeket túlságosan a szívükre veszik. A kérdéssel a szívgyógyászat régóta foglalkozik: évtizedekkel ezelőtt leírtak egy olyan személyiségtípust, amelyikről azt gondolták, hogy szív- és érbetegségek szempontjából fokozottan veszélyeztetett.

Az "A-típusú" személyiségnek két jellemzője van: az állandó időzavar, mert mindig többet vállal, mint amennyit képes ellátni, és a folyamatos, minden és mindenki irányába érzett, érvényesített ellenséges hangulat. Későbbi vizsgálatok arra utaltak, hogy ebből az igazán egészségtelen az ellenségeskedés.

Yoichi Chida és Andrew Steptoe olyan, a düh, a harag és az ellenségeskedés szívre gyakorolt hatásaival foglalkozó tanulmányokat összesítettek, melyek jól ellenőrizhető adatokat közöltek, megfelelő ideig követték a vizsgált alanyok sorsát, és olyan pszichológiai vizsgálatokat végeztek, amelyekkel az érzelmi állapot jól jellemezhető.

Eredményeik szerint a düh, az ellenséges reagálás az egészséges felnőttek esetében 19 százalékkal fokozta bizonyítható módon a szívroham és más, súlyos szívgyógyászati események előfordulását. A koszorúér-betegségben szenvedők szívrohamkockázatát az ilyen viharos, ellenséges állapotok 24 százalékkal növelték.

Az egészséges férfiak szívének a düh, a gyűlölködés kifejezettebben ártott, mint a nőknek. Már kialakult koszorúér-betegségben ezek a tényezők a nők és a férfiak esetén hasonló mértékben érvényesültek.