Richard Stephens kutatásvezető úgy véli, a NeuroReport című szakfolyóiratban közzétett tanulmányuk magyarázatot ad rá, miért oly elterjedt a káromkodás mindenütt a világon. A pszichológus szerint a szitkozódás azért alakult ki, hogy emelje az agresszió szintjét és csökkentse a fájdalmat, így korai elődünk gyorsabban elszaladhatott vagy erőteljesebben küzdhetett, ha megtámadták.

A kutatók 64 önkéntes egyetemistát kértek fel a tesztre, amelyben kezüket olyan sokáig kellett jeges vízben tartaniuk, ameddig csak bírták, miközben tetszésük szerint szitkozódhattak. Ezután úgy ismételték meg a vizsgálatot, hogy miközben a résztvevők eltűrték a fájdalmat, csak nem durva szavakat ejthettek ki, melyeket például egy asztal leírásánál használnának.

A káromkodó résztvevők átlagosan negyven másodperccel tovább tartották kezüket a jeges vízben, és a fájdalom mértékét kisebbnek ítélték. A kutatók a tesztalanyok szívritmusát is mérték: káromkodás közben jobban emelkedett.

Stephens elmondta, hogy pszichológusként a történtek ellenkezőjét várta. „A szitkozódás a nyelv meglehetősen érzelmekkel telt formája és szinte univerzális emberi nyelvi jelenség” – tette hozzá. „Amikor a feleségem a lányunkat szülte, szükségét érezte a durva szavaknak, de nem győzött elnézést kérni utána. A szülésznő ekkor elmondta, hogy hozzászoktak a szülőszobában az effajta beszédhez. Ez elgondolkodtatott” – emlékszik vissza a kutató.