A rákbetegek és családtagjaik többsége érthető módon igyekszik mindent megtenni a gyógyulás érdekében. Sokan csodaszerként bíznak a különféle táplálékkiegészítő és vitaminkészítmények – például a nagy dózisban szedett B17 vagy C-vitamin – szedésének gyógyító hatásában. A valóságban azonban ezek rákellenes hatásával kapcsolatban egyértelmű, klinikai kísérletekkel alátámasztott bizonyítékokat máig nem találtak. A túlzott vitaminfogyasztás az egészséges embereknél is túladagoláshoz vezethet, így érthető, hogy a daganatos betegek esetében is ugyanez a helyzet, ráadásul előfordulhat, hogy a túlzott vitaminbevitel ronthatja a kemoterápia hatását.

Az ilyen készítmények szedésével kapcsolatban tehát a legbiztosabb az esetet jól ismerő kezelőorvos véleményét kikérni, aki el tudja dönteni, hogy a beteg állapota igényel-e tápanyagpótlást, speciális kiegészítést a klinikai onkológiai kezelés mellett. Ilyen esetekben is többnyire nem étrendi kiegészítőket, hanem kifejezetten daganatos betegek számára kifejlesztett speciális – gyógyászati célra szánt – tápszereket alkalmaznak, amelyek hatásait az előbbiekkel ellentétben klinikai vizsgálatok során kell bizonyítani. Önmagukban a tápszerek sem bírnak gyógyító hatással, de a daganatterápia hasznos kiegészítői lehetnek.