Az 1993-1995, valamint a 2001-2003 közötti időszakokban vizsgált terhes nők mindannyian a 22. és a 24. terhességi hét között adtak életet gyereküknek. A második időszakaszban fejlettebb eszközök álltak rendelkezésre a szülés levezetésénél, valamint korszerűbb antibiotikumok és szteroidkészítmények, hogy segítsék a magzat tüdejének fejlődését.

A vizsgálat második szakaszában a koraszülötteket nagyobb eséllyel tették lélegeztetőre, kaptak korszerű gyógyszereket szívük és vérnyomásuk szabályozására és helyeztek be számukra mellkasi tubust.

Az így kezelt gyerekek átlagosan hét nappal éltek tovább, ám halálozási arányuk nem változott: a 22. terhességi héten született babáknál 100 százalék, a 24. héten világra jötteknél 46 százalék volt, függetlenül attól, melyik évtizedben zajlott a szülés.

„Valójában az ebben a terhességi korban született csecsemők túlélése ugyanolyan, mint amiről 20 évvel ezelőtti jelentésünk szólt” – írták a kutatók Pamela Donohue, a baltimore-i Johns Hopkins Gyerekközpont munkatársának vezetésével az Archives of Pediatrics and Adolescent Medicine című szaklapban közzétett tanulmányukban.

„Ha minden elérhető orvosi technológiát alkalmazunk is, az extrém éretlen állapotban világra jött csecsemők életét meghosszabbítjuk, de halálukat elkerülni nem tudjuk” – tették hozzá.

A kutatók szélesebb vitát és további tanulmányokat sürgetnek a beavatkozások mértékéről, valamint arról, mekkora szenvedést okoz mindez a gyerekeknek, családjuknak és az egészségügyi dolgozóknak.