Rom Houben a nyolcvanas években szenvedett autóbalesetet, mely után vegetatív állapotba került. A család azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a férfi tudatánál van, és további szakvéleményt akart szerezni. Anyja végül eljutott Steven Laureys belga specialistához, aki igazolta, hogy a kezelő orvosok rossz diagnózist állítottak fel. Laureys meg is tanította kommunikálni a beteget, aki egy speciális billentyűzetet használt az érintkezésre – tudatta az akkori hír.

Egy tekintélyes amerikai bioetikus már akkor kételkedését fejezte ki, hogy vajon tényleg Rom Houben kommunikál-e a környezetével. Nem lehetett ugyanis megállapítani, hogy valóban a beteg üzent-e valamit segítőjén keresztül, hiszen egy beszédterapeuta formálta meg az üzeneteket.

Laureys valójában nem agyi szkennert alkalmazott a páciens éberségének megállapítására, hanem „viselkedési teszteket”, agyi képalkotó eljárást csak később használtak állapota ellenőrzésére. Az érintőképernyős billentyűzetet sem Laureys használta a beteggel, hanem a család és más orvosok által megkért beszédterapeuta.

Novemberben Laureys azt nyilatkozta, hogy letesztelte az új technikát, és azt gondolta, Houben valóban képes volt a kommunikációra. A hét végén azonban azt közölte az orvos – aki egyébként a belgiumi Liege egyetemi kórházának neurológusa –, hogy további vizsgálatok kimutatták: ebben az esetben a módszer nem működik.