A szívroham és az agyvérzés ma már nem a férfiak betegsége: egyre több nő szenved szív- és érrendszeri betegségben, ezzel azonban közülük csak kevesen vannak tisztában. A nőket több szempontból is rosszabbul érinti, ha ilyen betegséggel szembesülnek.

Judith Lichtman és munkatársai 19 amerikai kórházban 2411, heveny szívroham miatt kezelt beteg sorsát követték. Vizsgálták az orvosi kezelés módszerét, eredményeit, valamint az infarktus utáni év körülményeit, érzelmi viszonyait is.

Mind a nők, mind a férfiak közül azok tudták legkevésbé feldolgozni a szívrohamot és kerültek a leggyakrabban depressziós állapotba, valamint azok javultak a legkisebb mértékben, akik a legkevesebb segítséget kapták környezetüktől. A nem megfelelően támogató környezet azonban a nők javulását nagyobb mértékben gátolta, mint a férfiakét.

Mivel a nők általában tovább élnek, mint a férfiak, gyakori, hogy a kórházból hazakerülő asszony teljesen egyedül marad. Ilyenkor nagy jelentősége van a szervezett rehabilitációs egészségügyi programnak – hangsúlyozta a vizsgálat vezetője.

Egy másik tanulmány szerint a férfiak és a nők szívinfarktus utáni ellátása jelentősen különbözik. A gyengébb nem képviselői gyakran gyengébb kezelési módban részesülnek: a gyógyító személyzet nem olyan aktív, mint a férfibetegek ellátása során.

Ebben szerepet játszik az is, hogy a korszerű kezelési módszerek többsége férfiakon végzett vizsgálatok adatain alapul. Chiara Melloni és munkatársai hangsúlyozzák, hogy noha a szív- és érbetegségek azonos gyakorisággal fordulnak elő a férfiak és a nők körében, a kezelési irányelvek alapjául idézett, 156 tanulmányban a nőbetegek aránya csupán 30 százalék.

A helyzet javításához, új technikák, gyógymódok kidolgozásához több nőbeteg vizsgálatát javasolják.