Közel húszezer, 50 éves és annál idősebb kínai ember vett részt abban a kutatásban, amelyet Dr. Neil Thomas, a Birminghami Egyetem kutatója és munkatársai végeztek. Kínában a napközbeni csendespihenő minden életkorban elfogadott norma, míg a nyugati társadalmakban inkább csak kimerültség vagy betegség esetén szokás napközben is aludni.

A kutatók által elvégzett statisztikai kockázatelemzés szerint a 2-es típusú cukorbetegség előfordulása 36%-kal magasabb volt azoknál a résztvevőknél, akik saját elmondásuk szerint heti 4-6 alkalommal aludtak napközben, és 28%-kal magasabb volt azoknál, akik minden nap szundítanak. Emellett a sokat szunyókálóknál nagyobb eséllyel mértek rosszabb éhgyomri vércukorértékeket, mint a többi résztvevőnél.

A rendszeres napközbeni alvás és a cukorbetegség között a kutatás nem állapított meg ok-okozati összefüggést – a kutatók szerint a téma további vizsgálatokat igényel.

Az összefüggésnek számtalan lehetséges oka lehet. Thomas szerint előfordulhat, hogy a szunyókálás hatással lehet a szervezet természetes „ritmusára” és egyes hormonok kiválasztására, például oly módon, hogy az ébredéssel járó idegrendszeri hatások negatívan befolyásolhatják a szervezet cukorfelhasználását.