A túlsúlyosság és az elhízás meghatározására többnyire a testtömegindex (BMI) [0] kiszámítását hívják segítségül, ez az érték azonban nem ad tájékoztatást, hogy az esetleges súlytöbbletből mennyi a zsír és az hol helyezkedik el – az pedig végképp nem derül ki, ha súlytöbblet nélkül is túl magas lenne a testzsír aránya. A korszerű technika viszont lehetővé teszi a test összetevőinek – víz, izomzat, zsír – részletes elemzését.

Abel Romero-Corral és munkatársai 6171 felnőtt adatait dolgozták fel, akiknek testtömegindexe a normális határok között mozgott. Megvizsgálták testük összetételét, valamint szív- és érrendszeri kockázati tényezőiket is. Egészségi állapotuk alakulását csaknem egy évtizeden keresztül figyelték.

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mekkora az ún. metabolikus szindróma kockázata, ha túlsúlyosság ugyan nem áll fenn, de a normális testtömegindexű személy testének aránytalanul nagy részét alkotja zsírszövet. A számadatok szerint ebben az esetben a normális testsúlyú és zsíreloszlású emberekhez képest négyszeres az esély az anyagcsere-szindróma, azaz a kóros vércukor- és vérzsírszint, és a magas vérnyomás kialakulására, ami köztudottan a szív- és érrendszeri betegségek fontos kockázati tényezője.

A tendencia nőkre különösen igaznak bizonyult, halálozási arányuk pedig kétszerese volt a kontrollcsoporténak.