Működése

Alsó testnyílásunk, a végbélnyílás vagy ánusz a végbél utolsó, 3-4 cm hosszú szakasza, amelynek feladata a székletürítés. Két záróizmot is magába foglal, egy külső és egy belső gyűrű alakú izmot, amelyek meggátolják a kellemetlen szagú végtermékek idő előtti és kontrollálatlan kiszivárgását. A belső záróizom önkéntelenül lép működésbe, míg a külső záróizom akaratunkkal, illetve adott ingerekre feszül meg, vagy lazul el.

Amikor a végbél megtelik, a bélcsatornában megnövekszik a nyomás, ennek hatására a bélfalak eltávolodnak egymástól, majd a végbél összehúzódik és megtelik salakanyaggal, a perisztaltikus mozgás pedig a fekáliát kifelé löki a végbélből – ekkor a belső és a külső záróizmok működésének köszönhetően az ürülék a szabadba jut. A túl erős nyomás, és a túl hosszan tartó székelés nem kockázatmentes: ezek eredményeként alakul ki az aranyérként ismert érkizáródás.

Higiéniája

Az ánusz, mint a testünkből távozó salakanyag kijárata olyan testtájunk, amelynek higiéniájára már csak feladata miatt is kiemelt figyelmet szükséges fordítani. Tisztán tartására illatmentes, puha toalettpapír ajánlott, az érdes felületű, illatosított kendők és WC-papírok kerülendők, mivel irritálhatják a végbél felszínét. Fürdés, tusolás során az ánusz tisztán tartásához meleg vizet és szappant használjunk, dörzsöléssel semmiképpen ne próbáljuk megtisztítani, mert nem csupán irritálhatjuk a bőrfelszínt, de az ánuszt bevonó síkosítóanyagokat is eltávolíthatjuk ezzel – így pedig a székletürítés folyamata fájdalmasabb lehet és mikrosérülésekhez is vezethet.

A végbélnyílás körül található szőrszálak feladata részben a végbélnyílás szárazon tartása, részben pedig a veszélyes por, szálló részecskék végbélbe jutásának megakadályozása.

Gázos tevékenység

Az ánusz a székletürítés mellett még egy jól észlelhető folyamatban is részt vesz, amit általában hanghatások is kísérnek, ez a szélszorulás, más néven szellentés, ami, bármilyen kínos jelenség is, mégis mindenkinél mindennapos. A szellentés a különböző, emésztésünkben résztvevő baktériumok és élesztők által termelt gázok keverékének távozása – e gázból egy átlagember naponta akár 1,5 liternyit is „termel” a beleiben.

A hangosabb vagy halkabb hanghatásokkal távozó gázok között időnként akár szabad szemmel nem látható méretű székletszemcsék is lehetnek – a gázok zömében vajsav, kén és szénvegyületekből állnak, amelyek távozásakor a végbélnyílás rezgése kelti a szellentéshez társuló jellegzetes hanghatást.

Mivel a gázok kiszabadulását és a széklet távozását ugyanaz a perisztaltikus mozgás teszi lehetővé, így a végbélben lévő idegvégződések tesznek különbséget a gázok és a széklet között, azaz, a várhatóan távozó anyag jellegétől függően módosul, mi történik akkor, ha a gázok, illetve a salakanyag a záróizmokhoz ér. Időnként azonban ezek az idegvégződések rosszul mérik fel a helyzetet, amit később az alsóneműben megjelenő nyomok jelezhetnek.

Az anális szex veszélyei

Az ánuszt bizonyos kultúrák már ősidőktől fogva erogén zónának fogták fel, ami nem is véletlen, hiszen a végbélcsatorna falai idegvégződésekben gazdagok és képesek kéjes érzéseket is közvetíteni. Ugyanakkor az anális szex esetében az óvszer és a megfelelő síkosító használata kötelező, mivel egyrészt a végbél nem termel váladékot, másrészt pedig fala amellett, hogy idegvégződésekkel bőven ellátott, könnyedén megsérülhet, illetve fel is repedhet a megfelelő síkosítás nélkül szexuális aktus közben. Ez pedig számos szexuális úton terjedő – köztük a HIV-vírus – fertőzését és más bakteriális fertőzés kockázatát rendkívüli módon megnöveli.