Egyesült államokbeli statisztikák és három évtized svéd pszichiátriai adatai alapján Holly C. Wilcox és munkatársai azt is leszűrték, hogy gyerekkorban vagy tizenévesen a családban előforduló öngyilkosság sokkal mélyebb hatást jelent, mint fiatal felnőttkorban.

Szerencsére azért az így felnövő gyerekek jelentős többsége nem követ el öngyilkosságot, mert a nem genetikai tényezők jól befolyásolhatók. Ebben fontos szerepe van a gyermekgyógyászoknak és szükség esetén a korán elkezdett pszichiátriai ellenőrzésnek, kezelésnek.

Igen lényeges a megfelelő, gondos családi környezet is. Ha a legkorábbi időszakban bármilyen lelki zavar megjelenik, a családtagok és a nevelésben részt vevő felnőttek sokat segíthetnek. Erre nagy szükség is van, mert azok a svéd fiatalok, akik gyerekkorban vagy tizenévesen vesztették el szülőjüket öngyilkosság következtében, háromszor gyakrabban fejezték be maguk is életüket ilyen módon, mint a teljes családban felnövő gyerekek.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a 18 éves életkor után bekövetkező, hasonló családi tragédia általában nem okozott ilyen mértékű lelki hatást. A statisztikák azt is kimutatták, hogy a szülők baleset okozta halála, ha az a gyermek 13 éves kora előtt történik, kétszer gyakrabban vezet öngyilkossághoz.

Azt is megfigyelték, hogy a szülő elvesztése öngyilkosság következtében megduplázza a gyerek esélyét depresszió miatt szükséges pszichiátriai kezelésre. Az adatok azt is igazolták, hogy a szülő elvesztése gyermekkorban, bármilyen okból is történt, jelentősen növeli annak a valószínűségét, hogy a gyerek később valamilyen erőszakos bűnügybe keveredjen.