Daniel Smilek, a Waterloo-i Egyetem kognitív idegtudósa azt tanulmányozta, hogyan figyelnek az emberek és hogyan nem. A vizsgálatot azok az agykutatások ihlették, amelyek kimutatták, hogy a figyelem elkalandozásakor az agy külső információkat feldolgozó területei kevésbé aktívvá válnak. „Azt feltételeztük, hogy a test is olyan dolgokat kezd csinálni, amellyel meggátolja, hogy külső információk jussanak az agyba – mondta el Smilek. A legegyszerűbb dolog, hogy gyakrabban csukjuk be szemünket.”

Smink és munkatársai ezért annak jártak utána, milyen gyakran pislogunk, ha elkalandozik a figyelmünk. 15 önkéntessel olvastattak el egy könyvrészletet a számítógép képernyőjén. Olvasás közben egy érzékelő segítségével követték nyomon szemmozgásaikat, beleértve a pislogást és hogy akkor épp melyik szót olvasták. Véletlenszerű időközönként a számítógép sípolt és a résztvevőknek meg kellett mondaniuk, figyeltek-e arra, amit olvastak, vagy elkalandozott-e a figyelmük – ideértve a szöveg korábban olvasott részeire történő visszagondolást is.

A résztvevők gyakrabban pislogtak, amikor figyelmük elkalandozott, mint amikor odafigyeltek arra, amit olvastak – olvasható a Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmányban.

„Amikor figyelmünk elkalandozik, már a bejövő végeken útját álljuk az információnak, vagyis azért hunyjuk be a szemünket, hogy kevesebb információ jusson el az agyba – magyarázta Smilek. Nem tekinthetjük a mentális folyamatokat különállónak, mivel maga az agy is a testben helyezkedik el, a test pedig folyamatos kölcsönhatásban áll a külvilággal.” A szemhéjak segítenek a külvilág figyelmen kívül hagyásában.