Gyakran hangoztatott nézet, hogy a látássérültek többi érzékszervének érzékenysége fokozódik, így pótolják a látás hiányát. Kutatók évek óta foglalkoznak ezzel az érdekes kérdéssel.

Néhány éve Amy Johnston és munkatársai Ausztráliában mintegy ezer férfit és nőt vizsgált érzékszervi képességeik szempontjából. Azt találták, hogy az életkor előrehaladtával a fül érzékenysége törvényszerűen romlik, de az egészséges emberek még öreg korukban is jól megkülönböztetik a különböző illatokat, szagokat.

A jó szaglás viszont csak jó egészség esetén marad meg: aki gyakran volt náthás vagy sokat szedett mindenféle gyógyszert, annak az orra már nem képes megkülönböztetni a különböző illatszereket – ugyanez érvényes a dohányosokra is.

Kanadai kutatók most 25 önként jelentkezőt vizsgáltak, akik közül 11 vakon született. Először 16 illatszert kellett megkülönböztetniük egymástól, később pedig három illat összehasonlító tanulmányozása volt a feladatuk. A résztvevők agyának működését a legkorszerűbb képalkotó módszerekkel is vizsgálják.

A kutatást vezető Maurice Ptito közlése szerint méréseik eddig azt igazolták, hogy a vakok szimatolás közben jobban használják agykérgük szaglásra specializálódott területét, mint a látók, és a szagok elemzése közben az agynak azokat a részeit is használják, amely ép érzékszervű embereknél nézés közben válnak aktívvá.

„Úgy tűnik, hogy a vak emberek agyában ezek a területek átszerveződnek – magyarázza Ptito. – Ez nem azt jelenti, hogy az agynak ezek a részei átépülnek, hanem azt, hogy más tevékenységre válnak alkalmassá”. A nem látók érzékszerve tehát nem lesz nagyobb teljesítményű, hanem megtanulják jobban használni a más úton szerzett információkat.