A depresszió az óvodás korúaknál gyakran máshogy jelentkezik, mint az idősebb gyermekeknél és a felnőtteknél, ezért gyakran a szülők sem ismerik fel, a gyermekek ugyanis nem tűnnek nyilvánvalóan szomorúnak. Az örömre való képesség hiánya ebben a korban például abban mutatkozik meg, hogy a gyermek nem élvezi a játékot.

Az óvodáskorú depressziós gyermekek nem képesek örülni, bűntudattal küszködnek, alvási szokásaik pedig megváltoznak. A diagnózis a kornak megfelelő pszichiátriai interjúk alapján állítható fel.

Kutatási eredmények arra utalnak, hogy az óvodáskorúak depressziója nem átmeneti probléma, hanem a későbbi krónikus betegség korai megnyilvánulása; illetve azt is kimutatták, hogy a depressziós óvodásoknál megnő a későbbi depresszió valószínűsége.

A hosszútávú hatások miatt nagy jelentősége van a korai diagnózisnak és beavatkozásnak. A kisgyermekek agya rendkívüli módon képes alkalmazkodni az új élményekhez és eseményekhez – ez magyarázhatja, miért hatékonyabb a korai beavatkozás, köztük a pszichoterápia is.

Joan Luby, a St. Louis-i Washington Egyetem pszichiáter kutatója, a cikk szerzője szerint további kutatásokra van szükség az óvodáskorúak depressziójával kapcsolatban. Míg egy vizsgálat kimutatta, hogy az SSRI típusú antidepresszánsok hatékonyak lehetnek az iskoláskorúak kezelésében, a mellékhatások aggodalomra adnak okot.

Jelenleg is vizsgálnak egy új, a szülő-gyermek interakciós terápián (PCIT) alapuló módszert, amely a gyermek érzelmi fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Az érzelmek képességeiben történő korai változás megnöveli a depresszió esélyét, a terápia segítségével azonban korán kijavíthatók ezek a változások.