Egyedül az Egyesült Államokban 19 millió ember retteg valamilyen fennálló fóbiája, kényszerképzete miatt. A szakemberek szerint a félelem maga a legtöbb esetben gyermekkorban alakul ki, általában 7 éves korig.

A fóbiák típusai

A tárgyakhoz, helyzetekhez kötődő fóbiák, szorongások az ún. agorafóbia (tömegiszony) speciális esetei. Az agorafóbiás beteg retteg a tömegtől, illetve az olyan helyzetektől, amelyekből nehéz volna elmenekülni, így, félelem tölti el őket akár autókban, vonatokon vagy repülőgépeken utazva is.

Az agorafóbia nem gyermekkorban alakul ki, az esetek döntő többségében nagyjából húsz éves kor körül teljesedik ki. A legtöbb mentálhigiénés problémához hasonlóan a szakemberek úgy vélik, az esetek hátterében a genetikai és a környezeti tényezők közösen húzódnak meg, és éppen ezért lehetetlen is megmondani, kinél fognak jelentkezni a különböző szorongások vagy fóbiák és kinél nem.

A pszichiátriai esetek alapján ezen kívül több tucatnyi különböző fóbia ismert, amelyet például állatok váltanak ki: az ofidiofóbia a kígyóktól való rettegés – és a fentebb említett színésznő, Salma Hayek is ettől szenved –, az arachnofóbia pedig a pókok keltette félelemre utal.

Hogyan működik?

A félelem forrását képező tárggyal, élőlénnyel vagy helyzettel találkozva a fóbiások agya olyan vészjelzést kap, amely az adott helyzetet nem várt eseményként jelzi, ez pedig felfokozott állapotot és félelmet kelt. A folyamatban jelentős szerepet játszik agyunk félelem- és érzelemközpontja, az amygdala.

Ráadásul az érzékszerveink által az agyba jutott jelek alapján a fóbiát aktiválhatja sok más, a fóbia forrásával tévesen azonosítható helyzet, élőlény vagy tárgy is, például a kígyóktól rettegők számára a kerti slag, vagy egy girbe-gurba, földre hullott ág is első ránézésre a rettegett csúszó-mászónak tetszik, így hasonlóan félelmet keltőnek tapasztalhatják.

Miért alakult ki?

A kutatók úgy vélik, a fóbiák forrásául szolgáló reakciók bizonyos fokig az emberi evolúció termékei, annak lenyomatai, amikor őseink számára a vadonban létfontosságú volt, hogy óvatosak legyenek a rájuk leselkedő ragadozókkal, mérgező állatokkal szemben, akiktől a félelem biztonságos távolban tartotta őket.

A fóbiákkal diagnosztizáltak azonban nem úgy működnek, mint a normális emberek, akiknél – hogy maradjunk a kígyóknál – tudatosul, hogy a kígyó látványa egy ritka esemény, amely csakis arra az adott helyzetre jellemző, amelyben valóban találkozott az illető a csúszó-mászóval. A fóbiával rendelkezők képtelenek elfelejteni az eset kapcsán érzett félelmet, és szinte folyamatos rettegésben maradnak. A szakemberek szerint a fóbiás betegekkel az a legnagyobb baj, hogy a legtöbben közülük soha nem keresnek segítséget, holott a fóbiák jelentős része remekül kezelhető.