Őseink közül azok maradtak életben, akik képesek voltak bőség idején annyi kalóriatartalékot felhalmozni, amennyivel átvészelhették az éhínséget. Az ezt lehetővé tévő géneket a szakemberek takarékoskodó génnek hívják. Az ínséget túlélők aztán ezeket örökítették tovább utódaiknak.

Ma már azonban a nyugati világban sokkal könnyebb táplálékhoz jutni, ugyanakkor életmódunk miatt sokkal kevesebb energiát kell elégetnünk, mint egykoron.

A genetikusok szerint az elhízás világméretű járványának egyik oka tehát az, hogy örökítőanyagunkban ott a takarékoskodó gén, amelyik biztosítja, hogy szervezetünk számára mindig bőségesen legyen tartalékenergia – elsősorban zsírszövet formájában. Ez a gén valaha a túlélésünk záloga volt, mára viszont az egyik legsúlyosabb társadalmi-egészségügyi probléma okozójává vált.

 Leslie Schulz és munkacsoportja az Arizonában élő pima indiánokat kezdte vizsgálni 15 éve. A törzs tagjai az utóbbi évtizedekben ugyanúgy élnek és táplálkoznak, mint az átlag amerikai, a statisztikák szerint azonban körükben 38 százalékos a felnőttkori cukorbetegség aránya, szemben az öt százalékos amerikai átlaggal.

Nincs a világon másik embercsoport, amelyiknek tagjai közül ennyien szenvednének cukorbetegségben. A Mexikóban élő, genetikailag hasonló pima indiánok között viszont igen ritka a cukorbetegség. A kutatók most azt vizsgálják, hogy az ott is életmódot váltó indiánok körében növekszik-e a cukorbetegség és az elhízás gyakorisága.