Rudolf Valenta immunológusa és munkatársai két rozsfajt termesztettek ózonnal olyan mértékben erősen terhelt levegőben, amely a legforróbb bécsi nap csúcsértékének felel meg. Ez 79 részecske per milliárd (ppb) volt – azaz egymilliárd levegőrészecskében 79 ózonrészecske található. Az összehasonlítás érdekében normál mértékű ózonkoncentráció mellett is növesztettek rozst a tudósok.

Az eredményekből kiderült: mindkét rozsfaj esetében megnövekedett a magas ózonterhelésű növény fehérje- és allergéntartalma – írják a kutatók a Journal of Allergy Clinical Immunology című szaklapban megjelentetett tanulmányukban.

Ezután a kutatók a rozs proteinkivonatát reagáltatták allergiás betegektől származó, az emberi immunrendszer által termelt antitestekkel.

„Kiderült, hogy az ózonnal súlyosan terhelt növények proteinkivonata erőteljesebb reakcióba lép az allergia kialakulásában fontos szerepet játszó Immunglobulin-E antitestekkel, mint a kontrollnövényeké.”

Valenta szerint eredményeik alapján párhuzam vonható a környezetszennyezés és az allergia elterjedése között.