Egypetéjű ikerpárok digitálisan módosított fotói segítségével vizsgálták svájci kutatók, hogyan ítélik meg a 3 és 12 év közötti gyerekek kancsal társaikat. A fotókon az ikerpárok egy-egy tagja kifelé vagy befelé kancsalított, az egészséges résztvevőknek pedig ki kellett választaniuk közülük azt, akit szívesebben hívnának meg születésnapi bulijukra.

A gyermekek négy képet választhattak, így elméletben megvolt az esély, hogy mindannyiuk kancsal legyen. Ilyen eset azonban csak a 4-6 évesek között fordult elő, akik kevésbé tettek különbséget a fotókon szereplő gyermekek között: csak egyikük nem választott egyetlen kancsalt sem. A nagyobbak már kevésbé voltak elfogadóak, és közülük egyikük sem voksolt kizárólagosan a kancsalokra, 37,5%-uk pedig egy ilyen társát sem választotta ki.

Amikor arról kérdezték a gyermekeket, hogy észrevettek-e valami különöset az ikerpárok esetében, körülbelül minden ötödik 4-6 éves számolt be a kancsalság [0]ról. Ez az arány 39 százalékra emelkedett, amikor arra kérték a gyermekeket, hogy figyeljenek oda a szemekre. A 6-8 évesek fele vette észre az eltérést magától, 77 százalékuk pedig a figyelemfelhívás után.

A szerzők szerint a gyermekkori kancsalság hosszútávú hatásokkal járhat az érintettekre nézve, különösen a kortársakkal való kapcsolat terén. „Az eredmények azt mutatják, hogy a kancsal kisiskolásokat kevésbé fogadják el kortársaik, így a korrekciós műtétet még 6 éves kor előtt javasolt elvégezni, mielőtt még a negatív hatások jelentkeznének” – írták a tudósok Stefania M. Mojon-Azzi vezetésével a British Journal of Ophtalmology című folyóiratban.