A lisztérzékenység iránti genetikai hajlam megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegség valóban ki is alakul, ugyanakkor viszont olyanok is megbetegtedhetnek, akik nem hordoznak a betegséggel kapcsolatos géneket – derült ki Dr. Carlo Catassi, az Anconai Műszaki és Tudományegyetem kutatójának és munkatársainak az Annals of Medicine folyóirat online számában közzétett cikkéből.

Azaz a lisztérzékenység nem feltétlenül velünk született, kialakulásában valószínűleg környezeti hatások is szerepet játszanak, Catassiék eredményei szerint pedig sokszor későbbi életkorban alakul ki a betegség.

A kutatók több, mint 3500 felnőtt vérmintáját elemezték és azt találták, hogy a cöliákiára jellemző biomarkerek előfordulása 1974 óta óta nagy mértékben megnőtt: az akkori 1:501-es arányról 1989-re 1:219-re emelkedett. Egy 2003-as amerikai tanulmány szerint az az évi előfordulás már 1:133 volt.

Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy a betegség az életkor előrehaladtával egyre nagyobb eséllyel alakulhat ki. Ez egybevág azzal a finn vizsgálattal, mely szerint a lisztérzékenység két és félszer gyakoribb az idősek körében, mint az általános népességben, ami ellentmond annak a korábbi feltételezésnek, hogy a glutén-intolerancia jellemzően gyermekkorban fordul elő.

A tanulmány alapján a kutatók azt javasolják, hogy az orvosok az idősebb betegeknél is figyeljenek oda a cöliákia jeleire, mint például a hasmenésre, a puffadásra és a gyomorfájdalomra. Egyes esetekben előfordulhat ízületi fájdalom, krónikus fáradtság és depresszió is. A betegség kezelés nélkül felszívódási zavarokhoz és vékonybél-károsodáshoz vezethet.