Csak a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek tudják pontosan, a tömegszerencsétlenségek túlélői esetén milyen folyamatok mennek végbe. Az viszont a laikusok számára is biztosnak tűnik, hogy az élmény örökre megváltoztatta a bányászok életét.

Más, hasonló szituációt átélőkkel szemben szerencsére a bányászok képesek voltak kommunikálni a felszínnel, így – ugyan csak korlátozott mértékben – a testre és az elmére kiterjedő elsősegélyben részesülhettek, ez pedig vélhetően megkönnyíti a társadalomba való visszailleszkedést, mintha az a teljes izolációt követően történt volna.

A poszttraumás stressz olyan tünetei jelentkezhetnek, mint a szűk helyen, menekülési lehetőség nélkül csapdába esésről szóló rémálmok. Beugorhatnak olyan gondolatok, érzések, halálközeli élmények, melyeket a bányaomláskor éltek át. Annak ellenére, hogy kimentették őket, a bányászok klausztrofóbiássá válhatnak, és retteghetnek a zárt helyektől.

Az alvással szintén problémáik lehetnek, ugyanis a biológiai órájuk a mélyben más ritmusban járt. Az étkezési változások, illetve a nem megfelelő folyadékbevitel miatt a szervezet folyadékháztartása megváltozik, ami szintén befolyásolja a mentális egészségi állapotot. A bányászok vesebetegségekre fogékonnyá válhatnak, ugyanis a vizeletfolyás lassult, a vese koncentrálóképessége gyengült – ennek szintén egészségügyi következményei lehetnek.

Ezek mellett a megmenekülést követően is megmaradhatnak a túlélők közötti személyes konfliktusok, amelyeket az összezártság hozott felszínre; illetve újra be kell illeszkedniük az őket korábban szorosan körülvevő miliőbe, ami megértést kíván a házastársaktól, gyermekektől, bárotoktól. Ugyanakkor a bányászok hozzátartozóinak is csalódást jelenthet az, ha ilyen hosszú idő után szerettük viszonya nem olyan lesz hozzájuk, mint azt elvárták.